(80.)

Új rekord. A kefirnek április 30. volt a szavatossága.
(Nyilván! Ha kidobnám, abba mi lenne a rekord?)

(Átsüt a füleden a nap)

Vedd le a cipőd, a zoknid, és lépj ki a fűre!
Hűvös, érzed?
Lépkedj, indulj meg, járj!
Ne gondolj darázsra, se kutyaszarra!
Hunyd be a szemed, tartsd az arcodat a napba,
vagy csak figyelj egy repülőt!
Ne kerülj! Haladj végig az árnyékon is,
hadd érintsék a szomorúfűz vesszői a válladat!
Menj ki egészen a partra, lépj le a kövekre -
melegek, érzed? - engedd, hogy a víz simítsa a lábfejed!
Lépj még lejjebb, a gyanús nyákon csúsztasd végig a talpadat,
majd nehezedj rá!
Ha siklót látsz, torpanj meg!
Keress lapos követ, és számold, hányat pattan!
Gyere tovább! Horgászok vannak, beetetnek.
De most már und meg a halakat, hisz várlak, ne feledd!
Meglátlak végre, a stég szélén egyensúlyozol,
ideérsz mindjárt, pólódat a válladon hozod.
Leülsz majd mellém, én hátradőlök
(te még nem határoztad el magad),
aztán ahogy fölém hajolsz a dús pázsiton,
átsüt a füleden a nap.

(78.)

Már megint az a megmagyarázhatatlan melegség a banki ügyintéző iránt. Nagyon köszöntem neki mindent, kis zavar, kis mosoly, végtelen megbízhatóság. Majd csak lesz valami gond, és akkor hív, és akkor találkozunk, és akkor újra meríthetek. A Pirosból, mert így hívják.

(77.)

Mondj legalább egy valamit, ami nem hit kérdése!
És mondj legalább egy valamit, amiben nem hiszel!

(A kint rekedt szem)

Nap mint nap látom a Közgáz alatt a rakparton a betonfalat, rajta a hatalmas plakátszemet. Paranoia, mondják egyesek, isten vigyázó tekintete, mondják mások, a kettő ugyanaz, mondják megint mások. A csúf betonfal helyén régen meghitt, boltíves kapuk vezettek be egy halászcsárdába, ahol érezni lehetett a Duna illatát. Egy ismerősöm mesélte, hogy az ő szülei például ott vállaltak gyereket, de nem őt, hanem a tesóját, vagy valami ilyesmi.
Most viszont olyan lett odabent, mint a vak vendéglő. Minden asztal közepén valami gőzölgő különlegesség. Még nem kezdtük meg, csak az illatát érezzük. Élvezzük az érzéki élmények sötétben kibomló gazdagságát: folyton megérintjük egymást, felfigyelünk a tárgyak textúrájára, beleszeretünk egymás hangjába. És izgulunk, hogy vajon milyen íze lesz az első vakon elrágott falat halnak. Ha egyáltalán hal, és nem csecsemő. Vagy az egyik asztalon ez, a másikon az, sakktáblaszerű egyformaság.

(75.)

Figyelj a napon töltött órákra, mert nem csak a bőr emlékszik.

(74.)

Ki még, ki már, de fenn.

Kapolcsi fényképek régrő

1. kép – Csömör

Nem, Kapolcs. Vagy egyszerűen csak a nyarak. Kedvetlenül egymásbakaroló láncszemek. Mindig fáj, mindig magányos, mindig suta. Terhemre van. Aki nincs ott, hogy nincs ott, és aki ott van. Magamra akaszkodom. Aztán egy baba vagyok. Úgy esem a szikláról a vízbe, úgy felejtem ott magam a padon, annyira sem szeretlek. Csak a kóc definiál a térben. Unom a csillagos eget, irritál a rácsodálkozás. Felfeslek. Rojtosodó fölöslegesség. Megvilágosulatlanul telő évek. Csömör: minden élménynek én-íze van.

2. kép

Meztelenül tusolni az ufózuhany alatt, ezt fogom. Tiszta percek.

3. kép – Menekülési reflex

Sátrak vannak. Emberek csókolóznak. Nem velem. Poros, izzadós, összebújós. Se csókolózni, se különbözni nincs kedvem. Ha a tóhoz kijönnél éjszaka. De hisz én sem vagyok ott. Hajnalodik. Minden kar át van vetve valakin. Kerülgetem a cövekeket. Ezerszer volt már grammra ennyi a hátizsák. Az első buszon egy néni, egy bácsi és egy magányos fenotípus. Hagytam valamit a cipőtökben.
A hiányomra apellálok, de sejtem, hogy a létezéshez több kell.

4. kép – Ajándék

Ajándék van nálam. Nem almasütő. Szerelmet akarok cserébe. A szandálom ragad az aszfaltba, egy lélek sincs, Kossuth utca. Részvétlen fény, alig bírom nyitva tartani a szemem. Kék. Az övé is. Kertről kertre járok. Nem ismerem meg a házat, nem emlékszem az utca nevére. Biztos vagyok benne, hogy örülni fog. Ebbe a kertbe már harmadszorra érek. Feladom. Megpróbáltam, nem sikerült. Ennyi.
Most meg mosolygok, mert egyrészt mégiscsak almasütő volt, mázolt kerámia, másrészt semmi nem múlt rajta. Elpocsékolt csomagolópapír.

5. kép – Sörkerti

Szekíroztam. Mert egy fasz volt. Épp az elesetteket védelmezte. Érzéketlen voltam, nem fogtam föl, hogy tényleg lehet valaki ekkora fasz. Rám döntötte a sört, meg az asztalt. Nem volt más választása. A gallérját is bármikor gondolkodás nélkül felhajtotta volna, ha az a divat. Magas volt és izmos, a boxer fürdőnadrág kontrasztbetétje alatt kirajzolódott a pénisze, úgy nevezett húspénisz, még a délután. A kocsiban nem volt hajlandó mellettem ülni, és az egész hazafelé úton a hallgatásával tüntetett. Amikor kiszálltam, nem köszönt. Vissza se. Emberi mivoltában sértettem meg. Sőt elrontottam a játékát. Azt játszotta, hogy nem csak izmos, de erős is, míg mások gyengék, nem csak ványadtak.

6. kép – Bugyi

Stoppoltunk, és végigkuncogtuk az utat, mert tudtuk, hogy nincs rajtam bugyi. Valamit mindig elfelejtek.

7. kép – Faludy

Életemben egyszer dedikáltattam, akkor sem magamnak. Hosszú sor volt. A Fanny támogatta, mondta neki, hogy mit írjon, ha ő nem jól értette a nevet, és beigazította a könyvet a toll alá. Gyakorlatilag már semmit nem látott. Az öreg emberekhez szokva vagyok, jó volt kezet fogni vele, de kettőjüktől együtt irtóztam. Az irtózásom pedig félelemmel töltött el. Uram, engedd, hogy ne legyek fasiszta! Még ennyire se! De persze ne úgy legyen, amint én akarom, hanem úgy, amint Te! -- így fohászkodtam akkor. És megadatott, mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a többi, Lukács tizenegy tíz, ha már lett megint Bibliám.

(72.)

A közjegyzőhelyettes sorra ismertette, hogy mi minősül súlyos szerződésszegésnek, hogy mi mindent módosíthat a bank egyoldalúan a tájékoztatásom nélkül, és hogy a szerződés felbomlása után milyen szcenáriók jönnek szóba. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az okiratot nem kellett szó szerint felolvasnia. Minden tétel után megjegyezte, hogy hát ez sem egy jó kicsengési lehetőség.
-- Úgy érti, kifingási? -- kérdeztem, mert azt mondta, ha bármi kérdésem van, tegyem fel.
-- Persze, persze, de a hiteles kiadmányban mindent részletesen megtalál – felelte, és a bal kezével a nemzetiszín átfűzést kezdte babrálni. Aztán folytatta, erősen odanyomott jobb mutatóujja jelezte, hogy honnan.
-- Ez elég sok papír. Bírta egyszerre a lyukasztó?

(Miért kábítószereznek a hollywoodi sztárok?)

Nyáreste. Kigyűl a férfiember a ház elé és beszélget. Nekem meg odanyílik az ablakom.
...ismertem két srácot, idegenlégió, Dél-Afrika, Kenya, átbaszták őket Irakba, Afganisztán... én tizennyolc évet lehúztam, vissza nem mennék, akármennyit fizetnek... na, talán fél évre, többre nem... én meg Koszovóban voltam nyolc évig... te, figyelj, az Edda művek, én mindig azt, én azzal... olyat is megéltem... mentünk be, nem tudtuk mi ez a bűz, előredobtunk egy füstgránátot, semmi, mentünk be, vagy hetven óvodás, egymás hegyén-hátán, a torka elvágva mindnek. Kivéreztette őket, abba fürdött, bazmeg, mint cézár... egy vadállat... [csönd] ...ezt még elszívom, aztán megyek... ja...
Nyáreste. Végül maradnak.
...egy fenét! Nem azért kábítószereznek, mert nem tudják feldolgozni, hanem tudod, izé, hogy mutassák...

(70.)

Félni rossz. A válaszoktól és a kérdésektől egyaránt.

Nincsenek is válaszok meg kérdések, csak tennivalók vannak. Félni is azoktól rossz.

(Szimmetriasértés)

A lány kereste az alkalmat a találkozásra, de aztán nem szólt a fiúhoz. A fiú csak a lányhoz beszélt, ha ott volt a lány, de ha meg nem volt ott, akkor nem. A lány minden nap meghallgatott egy számot, ami úgy érezte, róluk szól. A fiú pár naponta elővette a gitárját, és feltépte régi sebeit. A lánynak rövidek voltak a körmei, a fiúnak hosszúak. A fiút mindenki ismerte és szerette, mert mindenkivel kedves volt. A lányt kevesen ismerték, és még kevesebbel volt kedves. A fiú nemigen került közel senkihez, a lány, akihez igen, ahhoz nagyon.
A lány mindenhol ott volt, ahol akár csak nyomokban is előfordulhatott a fiú. Ha csupán a mémjét ott sejtette valahol, már annak is örült. Vagy elszomorodott, attól függ, milyen lábbal kelt föl. A fiú a mémekre kevésbé, inkább az illatokra volt érzékeny. Sok illat vette körül, ezeknek hol örült, hol meg összezavarták, attól függ, milyen lábbal kelt föl.
A lány biztos volt benne, hogy csak idő kérdése, de már máskor is tévedett. Kínozta a bizonytalanság, hogy vajon a fiú. Egyszerűen fogalma sem volt, annyira nem, hogy az utolsó bekezdésben kénytelen volt megsérteni a szimmetriát.

(68.)

Nem találtuk meg az írott köveket, de 10-kor már lefelé jöttünk. Esett. A hőmérséklet is vagy 20 fokot.
- Lenn feltétlenül igyunk meg egy kávét!
- Ja, én is tiszta kába vagyok. Meg vegyük majd be, van nálam Magne B6!
- Magne B6? Az mi is? Vastabletta?

(Japán zászló)

A szomszéd srácnak (tudod, a gondnok, akiről már meséltem), szóval van neki egy nagy kuvasza. Beleharapott a saját hátába (a kuvasz), vagy egy kiskutya harapott bele, már nem tudom, lényeg, hogy lett egy csúnya seb. Az állatorvos körbeborotválta, és bekente betadine-nal, ettől olyan lett, mintha egyenesen a húsa látszana, mindenki beleborzong. A srác meg azt mondja, hogy ja, olyan, mint a japán zászló.

(66.)

Fura, hogy nem újságolhatom el neked, ahogy semmi mást sem. Fura, hogy nem vagy itt, hogy valójában nem heversz az ágyon és nem dőlsz az ajtófélfának, csak képzelem. Ez úgy hangzik, mintha meghaltál volna, pedig éppen ellenkezőleg: születőben vagy. Nem engednek a közeledbe, mert nem vagyok hozzátartozó, és a nagy orromból gyanús, hogy rád tüsszentenék. Nem tudom, kik ők, akik nem engednek, de mindegy is, te majd felnősz, és megmondod nekik. És akkor tudni fogják. Meg te is. Még azt is, amit nem újságolhattam el.

(65.)

Múltkor megállapítottuk T-vel, hogy arra nincs latin szó, ha egy nő homoszexuális férfiakhoz vonzódik.

(64.)

kifogyhatatlan témák: a keresők, a gyerekek és a nyelvek furcsaságai

(Idevalósiak)

– Gyerök vagyok még – mondta a borzas hajú férfi a néninek a buszon.
– Gyerök vagy? Inkább gyerököd van – felelte a néni, de nemigen figyelt a férfira, hanem szedelődzködött a leszálláshoz.
– Élnek még mind a ketten, hála a Jóistennek, úgyhogy gyerök vagyok – ismételte a férfi vidáman, és leadogatta a néni után a kosarakat.
A busz továbbhajtott. A néni félig az árokban állt, nem volt buszmegálló. Pár másodpercig csak nézett el a földek fölött, aztán megindult a tanya irányába. Az ég errefelé leér egészen a földig, azt nézhette a néni is.

(Az egyiket rabbá teszi a szépsége, a másikat csúffá a rabsága)

E. azt mondta, hogy inkább H. menjen oda a pulthoz szólni, hogy a csocsóasztal elnyeli a pénzünket, mert H. szebb, mint ő. Azzal E. saját holttestét hidegvérrel belökte egy sötét bokorba, majd visszaült a többiekhez beszélgetni. Próbáltam volna belekötni, de azt mondta, ténykérdés.

H. absztrakt, E. konkrét. H. túlmutat önmagán, E. önmagát mutatja. H. teste szoborszerű, E. teste életszerű. H. hol forró, hol jéghideg, E. általában harminchat öt. H. ideál, E. hisz benne. H. ígér, E. betartja. H. búgó, mély hangon hülyeséget kérdez, E. azt feleli, hogy faszom tudja. H. mellett ünnepélyessé válnak a hétköznapok, E. mellett mulatságossá az ünnepélyesség. H.-t rabbá teszi a szépsége, E.-t csúffá a rabsága.
Egyikőjüket sem értem, és ők sem értenek engem. E. azt mondja, hülye vagyok, és nevet, H. arrébb ül egy székkel. Tegyük föl, hogy te mind a kettőjüknek tetszel. Nos?

(61.)

Ha sokáig nézem az arcát, elkezdem teknősbékának látni. És nem ő az első.

(Mindenkinek és főleg I-nek)

a sivatag perzselő csendjében fülzúgás - angyalszárnyak suhogása
a sivatag süket forróságában délibáb - minden fordítva is igaz
a sivatag parkettjén forgószél - homokból kirakott dervistánc
ég föld egyik kezem másik kezem és ami közte van
legleglegleg
emememem

(Szépni)

Vajon én szép vagyok? És te szép vagy?

Szép hang, szép szó, szép szín.
Egy szép mozdulat.
Külső szépség, belső szépség.
Testi szépség, lelki szépség, szellemi szépség.
Eltorzított szépség.
Megtalálni a szépet, felismerni a szépet, létrehozni a szépet.
Szeretni a szépet, megőrizni a szépet, merni a szépet.
Merni a szépet.
Szépnek lenni. Szép lenni. Szépni.

Racsni, vekni, dűzni,
flódni, spulni, szépni.

(58.)

Úszni és biciklizni tudom, hogy nem, de vajon rágózni el lehet felejteni? Ma vagy ötször beleharaptam  a számba.

(57.)

Azt álmodtam, hogy a Duna fölött lebegek, vagyis még a parton, a biciklis út felett, csak ott is Duna van. Volt bennem valami szekrényszerű pici szárnyakkal. A szárnyaknak nem volt funkciója, vagyis a szél borzolta őket, ez volt a funkciójuk. Amikor rájöttem, hogy csak a hitem tart fönn, süllyedni kezdtem. De aztán megint, nem az, hogy a repülésben vagy bármi másban, hanem csak úgy hittem. Feljebb és feljebb. Végül már a tízemeletesek tetejét is láttam. Jó volt, csak feszélyezett, hogy a köldökömnél a kulcs nem volt ráfordítva. Sőt tulajdonképpen eleve azért emelkedtem föl, hogy nehogy valaki észrevegye, hogy én, bár csak résnyire, de nyitva vagyok.

(56.)

nosztalgia – meg nem élt múlt
fényképezés – meg nem élt jelen
halál – meg nem élt jövő

a megélt múlt élmény
a megélt jelen lendület
a megélt jövő ellentmondás

(55.)

Ja, igen, ezt meg akartam osztani. I írta nekem, az idézőjelen belül csupán a tartalmat nem érintő változtatások vannak (de persze tartalmat nem érintő változtatások nincsenek).

„a nagy lélekbúvárok és a buddhizmus szerint is, viszont az én értelmezésemben:

1. biztonság,
2. kreativitás-felfedezés-vágyak,
3. akarat(erő),
4. empátia-szeretet-szerelem,
5. igazság, tisztánlátás, intellektuális pontosság és intellektuális decentrálni tudás,
6. érzelmi tolerancia kezdete és a nagy összefüggések, az élet sokféle árnyalatának és bonyolultságának tudatos látni tudása, belső egységesség,
7. érzelmi-szellemi-intellektuális integráltság, elfogadás, egyetemes szeretet,

ezek egymásra épülnek, ki-ki tart valahol, addig tud maximum elmenni [vagyis többet nem érdemes várni tőle], viszont mindenkinek van kedvenc témaköre és/vagy sérültsége alsóbb szinteken is, ami a témája az életének amellett a legmagasabb szint mellett, ahol éppen pedálozik.”

Ez az egész amúgy arról a mondatról jutott eszébe I-nek, ami cenzúrázva így hangzik: „egy ember a biztonságot hitte szerelemnek”. De nagyon kérem, hogy akinek nem inge, az ne vegye! Egyébként is ez senkinek nem inge, mert ez egy blúz. Bárcsak egyszer valaki el tudná játszani! Hangot és ritmust találna hozzá!

No, lehet tűnődni (és persze belekötni, kinek amihez kedve van)!

(54.)

Kösz mindenkinek, hogy nem ütötte el a részeg biciklistát, és a csoppynak, hogy megmutatta, merre van Buda. Amúgy annyit azért nem ittam, ami ezt magyarázná, tehát vagy nincs magyarázat, vagy elhallgatom. Either there is no bathroom, or the bathroom is in a funny place, mondom a szemantáknak. Erről meg az jut eszembe, hogy M. 5 éves unokahúga M.-ék jó helykihasználású lakásában megállapította, hogy a szekrényben van a fürdőszoba. Nálam meg konkrétan a fürdőkádban lesz, de ez egyáltalán nem olyan funny, úgyhogy majd ne röhögjetek!

(53.)

És ahhoz az álomhoz, amelyben téged letartóztattak, mert szelíd külsőd ellenére lövöldöztél és randalíroztál, még az is hozzátartozik, hogy ott lappangott az öröm, hogy akkor te szelíd külsőd ellenére azért mégiscsak féktelen vagy.

(52.)

Álmomban téged letartóztattak. Másik barátnőd volt, valami jó nő, de nem ezért, hanem mert szelíd külsőd ellenére lövöldöztél és randalíroztál. Láttam, amint a kihallgatáson a fehér fal előtt állsz fehér ingben. Vidám az arcod, amolyan zsönörögrettörien, de az izmaidban benne van a tónus. És akkor mondták a többiek, hogy lám csak, lám csak, én már rég megmondtam, hogy te szelíd külsőd ellenére bizonyára lövöldözöl és randalírozol, és akkor elkönyvelték, hogy nekem látnoki képességeim vannak. Magam is ezt éreztem, és örültem, hogy végre kiderült, és valóban csak alig emlékeztem már, hogy tulajdonképpen én onnan tudtam, hogy egy látnok mondta nekem.

(Kedvcsináló biciklistáknak, macskatartóknak és homeopatáknak)

1.
„Ilyenkor azt kellene mondania, hogy elnézést, uram, majdnem megöltem önt”, magyaráz a  felindult biciklista egy kocsi le se húzott ablakánál. 

2.
Biztosan több macskaagy van a kerekemen, mint amennyi hatóanyag a homeopátiás készítményekben.

3.
„Aqua destillata – Azaz desztillált víz. Tehát vegyünk egy kémcsőnyi desztillált vizet. Ennek századrészét öntsük új kémcsőbe, és töltsük fel desztillált vízzel, majd rázzuk össze. Ezt mondjuk 200-szor elvégezve kapjuk a desztillált víz desztillált vízzel hígított oldatát. Remélhetőleg a közbenső rázások hatására a desztillált víz megőrizte az eredeti desztillált víz memóriáját. Meglepő módon a homeopátia felfedezése után 200 évet kellett várni, mire Monica Kittler végre 2001-ben elvégezte a desztillált víz homeopátiás provingját.”
(Proving: amikor kipróbálják, hogy egészséges emberekben milyen tüneteket okoz a homeopátiás szer. A homeopátia feltevése szerint betegekben pontosan ezeket a tüneteket fogja gyógyítani.)
Forrás:  http://szkeptikus.blog.hu/2009/06/25/szimpatikus_magia.

4.
A védtelenségük a szépségük. És a csúfságuk is.

(50.)

Azt álmodtam, hogy észrevétlenül elszáradt a szobafenyőm. Soha nem álmodtam szomorúbbat.

(Lábgyűrű)

Ha egy szóban kell összefoglalnom a tegnapot, akkor azt mondom: lábgyűrű. Egy régi álom megvalósulása. Benne van minden, plusz a jobb lábam középső ujja. 

(Érdekesség, hogy a tulajdonos elfelejtette aláírni az adásvételit, de a földhivatal apróságokon nem akad fenn.)

(48.)

Annyi öröm belefér egy napba. Már csak azt kell megtanulnom, hogy ne mégis sírni vágyjak elalvás előtt. Vagy ha már sírni vágyok, akkor sírjak is, de ez se megy. A tányérokat is jó lenne összetörni, de arra meg sajnálom a pénzt. Annyi öröm belefér egy napba, és annyi bánat is, és meg se lehet őket különböztetni.