(424.)

we are the world, we are the linguists

(423.)

Nem lennék az anyám, de vagyok. És sok mindenki más se lennék, ami nem vagyok.

(Eredendő bűn(tudat))

Más lenne most minden, ha annak idején lett volna türelmem kivárni, hogy megjöjjön a teje. Ha erősebben szívom, ha ellentmondást nem tűrőbben fogok rá mindannyiszor a mellére, ha bírom üvöltéssel addig, amíg oda nem jön tényleg. Vagyis ha hiszek benne. De én kapkodva nőttem, mint afféle hajnali gyerek, helyet kapni az asztaluknál, ez volt a cél.
Csak most látom, hogy nem jutottam túl a rácsos ágyon. A törzsembe nőtt a vaskerítés. Hogyan tovább. Tárám dádám tárám dádám.

(421.)

Talán harsona lehetett a hangszer, melynek tölcsérét a lemenő nap sugarai pirosra színezték. A dallam pedig szép és szomorú, vagy nem is szomorú, de szívbemarkoló volt. A férfi egymagában állt a sírnál, ő meg egymagában futott el a temető kerítése mellett. Erősen lejt ott az út, úgyhogy, bár olykor le-leért a lába, tulajdonképpen csak zuhant békésen, az élménytől eltelve lefelé.

(420.)

Az ikea-bútor családtag, a nevén szólítja az ember. A beszélő nevén. Őt például Paxnak hívják és nyírfafurnér. Amíg kezet fognak a hívek a templomban a Miatyánk után (ha mernek), addig én összeszerelem. Merem.

(419.)

- Nem akarlak megölni – mondta nagy nyomatékkal a fiú.
- Klassz – felelte a lány.
Mindketten komolyan gondolták.

(Tömör)

Biztos, billegő kövek vagytok patakon átkelő lábam alatt. Ti tűntök el, nem én szökellek. Mindenkinek azt köszönöm, amit. Ha segítség voltál anélkül, hogy segítettél volna, ha tanulhattam anélkül, hogy tanítanál.
Csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem! A hajlékomba jönnöd szükségtelen. Nem is vagyok rá méltó, meg aztán a hely is kicsi, be se férnél. Vagy őszintén? Hagyj békén! Hagyj békén magaddal, hogy békében lehessek veled! Magammal. Egy felfújt, ami lefújódott, ezt adná az Isten! Taposna ki, mint a gumimatracot a nyár után! Nem akarok fenn( )maradni. Se fenn( )tartani mást.
Légy tömör, és csupán annyit mondj, hogy légy tömör! ... meggyó gyulazén le:lkem

(Fontos tábla csokik)

Hát volt az a tábla boci, amit egyszer réges régen F tanácsára kockánként szopogattam el, aztán volt az a nagy-nagy 300 grammos, amivel eltöltöttem kettesben 24 órát anélkül, hogy bántódása esett volna, és végül volt az a kis milka, amit a biztonság kedvéért kidobtam az ablakon.

(35)

Én többé nem leszek senki helyett fiatal.

(414.)

Hiányoztok egymásból.

(Családi tűzhely)

Először akkor kértem segítséget – mesélte, – amikor a pesti rakparton észak felé biciklizve azt kezdtem ordítani, hogy engedj el, engedj el, engedj már el, te rohadék, vérszomjas geci! Mármint a tudatomat – magyarázta, – azt engedje el, és mármint az ördög. Másodszorra akkor kértem segítséget – folytatta, – amikor a budai rakparton dél felé biciklizve öklendezni kezdtem és csak okádtam és okádtam kifelé a sok jó reggelt kekszet és cookiet és jogobella almás gyümölcsjoghurtot müzlivel, és pilóta kekszet és sport szeletet és születésnapi tortát és pörköltmogyoró tortát és pörköltmogyoró krémet és rácsos linzert és karácsonyi csoki tortát és húsvéti csoki tortát, és észt csokit és angol csokit és német csokit és svájci csokit és azt a rengeteg wintergenuss milka csokit és szlovák nápolyit és manner nápolyit és nutellát és a házikó tortákat is mind-mind, amiknek macskanyelvből volt a kerítése és franciadrazséból az ablaka, és a nagyi fekete csokiját, és az összes mikulás csomagot is okádtam kifelé, pláne azt, amit azon a bizonyos mikuláson hozott, és és és – magyarázta öklendezve – és aztán végül harmadszorra akkor kértem segítséget… – Itt egy kis szünetet tartott. Megnyugodott a hangja, kisimultak a ráncai, leszáradtak a pattanásai, kihullottak a férfi hormonok túlzott jelenlétére utaló, pihénél erősebb szőrszálak az álláról, és egészen olyan lett, amilyen sohasem volt: hamvas. – Tehát harmadszorra akkor kértem segítséget, amikor a pesti és a budai rakpartokon északnak és délnek biciklizve lobogott a szöszke hajam és táncolt a szívem, mint a lángok, ugyanis elképzeltem, hogy kigyulladt a házunk. Igen, igen, az a barátságos kis sárga ház erkéllyel és kiugróval, amit még a nagypapa épített, ami elé rózsabokrokat ültetett, és ahol az ablakban a mózeskosaramat vigyázta. Hogy ez a ház leég, és ott pusztulnak mindnyájan, ezt képzeltem el. És dalolt a lelkem, amikor ezt elképzeltem. És ezért úgy láttam jónak, ha segítséget kérek, és kértem is. És a segítség azt mondta, hogy ámen.

(412.)

Miért hiszem el bárki másról könnyebben, mint rólad, hogy más, mint te?

(411.)

Nekem van egy érzelmi és van egy szakmai jegyzetfüzetem. Az előbbibe színes tollal, az utóbbiba nem írok. Színes tollni ugyan nem színes tollal nem, de hozzátennék azért valamit. Szerintem ugyanis kár lenne az etimológiánktól tenni függővé, hogy felvállalunk-e egy élő kapcsolatot. Most konkrétan a -ni és a -nak/nek viszonyára célzok, de mondhatnám azt is, ha úgy jobban érted, hogy román, de rendes. Vagy: szeret, de engem, ha én így jobban értem…

(410.)

barkochba: Nemigen volt fogalma róla akkoriban, hogy vágyai legfőbb tárgya egy élőlény. Is.