(552.)

a teljesség igénye nélkül élni

(A világ fonák)

A világ fonák. Tessék mondani a fonák az főnév vagy melléknév? Elnézést, hogy így közbeszólok, de nagyon fontos lenne. Fontos lenne tudni, hogy a világ fonák, vagy a világ fonák. Hogy névszói az állítmány, addig rendben van, meg hogy a magyarban ilyet lehet, az is. Sőt csak ilyet lehet. Mert ugye hogy hangzana az, hogy a világ van fonák vagy a világ fonák van? Olyat már persze lehet mondani, hogy fonák világ van, illetve hogy van fonák világ, de ezekben a mondatokban a fonák jelző, az állítmány maga pedig… nos erről, ha nyelvész lennék, cikket írnék, az biztos, de az ilyen esetek minket most egyáltalán nem izgatnak. Nem ezekről beszélünk. Viszont ha az állítmány névszói - mint ugye esetünkben -, akkor tetszik tudni nem mindegy, hogy melléknév-e vagy főnév. Vegyük példának a Bodrit!
A Bodri kutya. Ez alapvető információ a Bodrit illetőleg, mert innen tudom, hogy nem cica, nem virág, nem a bodorított hajú szomszédkislány. Ezzel már abban a kategóriában, hogy élőlény, (vagyis tulajdonképpen teljes általánosságban) mindent elmondtunk a Bodriról. Ha megkérdik, mi a Bodri, azt feleljük, hogy kutya, és akkor a Bodrit illetőleg már nem érhet minket nagy meglepetés. Nos, ez volt a főnévi állítmány esete.
A Bodri szőrös - ez volna a melléknévi. Ekkor a Bodri még bőven tartogathat meglepetéseket. Például, hogy mindjárt a legrosszabbra gondoljunk, a Bodri nyugodtan lehet harapós és veszett is, sőt ad absurdum macska; vagyis a szőrös-ön kívül még nagyon sok egyéb igaz lehet a Bodrira. Ha megkérdik, milyen a Bodri, hát, nem is tudjuk, hirtelenjében a sok közül melyikkel kezdjük.
Ha a fonák melléknév, akkor attól a világ még lehet csodálatos, nagy, kerek, kiismerhetetlen, sőt meglepő is. Ha viszont a fonák főnév, akkor a Föld bolygó, a Nap csillag, a Naprendszer gravitációs soktestprobléma, a Tejútrendszer galaxis, a világ pedig fonák. És ezzel a világról teljes általánosságban minden tudhatót elmondtunk. És akkor a világot illetőleg már nem érhet minket semmi meglepetés.

Remélem, nem kell szájbarágnom, hogy amennyiben a fonák főnév, úgy ha megkérdik, mi a világ, azt feleljük: fonák. És ha még azt is megkérdik, minek a fonákja, azt feleljük.

(550.)

Sohasem lehetsz teljesen biztos abban, hogy értelmetlen, amit csinálsz. A legutolsó középmagyar receptkönyvet is elemzik. Ráadásul pragmatikailag. Veled is megtörténhet.

(549.)

Régen azt hittem, hogy csak egy vagyok a sok közül, de most már tudom, hogy a sok közül – olyan száztíz milliárd mindeddig – az egyik igenis én vagyok.

(Kö u työ a)

Most hirtelen minden teljesen összekutyázódott bennem.

Kiskutya, nagykutya, közepeskutya. Kerek kutya, lyukas kutya, szögletes kutya. Kutya. Kutya, kutyus, kutyulimutyuli, kutyili, kutyó, kutyernyák. Kuty, kutykuruty, kutykuty. Kutyácska. Kutyi. Kutymó. Kutyások. Kutyul, kutyázik, kutyálkodik.
…Natessék, csak elkutyogtam. Hogy ripsz-ropsz kikutyálódott, és most jön és mindent összekutyáz. Csak kuttyant egyet, és én máris, túlságosan is kutya.

(547.)

kétség: vacillálok, hogy melyik vonatra szálljak, bár már megérkeztem

(546.)

A tudomány megálljt parancsol a léleknek. A lélek megáll és onnantól ő parancsol.

(Örvény)

A nő nem tudott betelni azzal, hogy a férfi milyen szép. A nő nem tudott betelni azzal, hogy a férfi milyen. A nő nem tudott betelni azzal, hogy a férfi. A nő nem tudott betelni. A nő a férfi.

(Kertben)

Ma találtam egy halott rigócskát a kertben, meséli. Aszongya, hogy a gonosz macsek lehetett, de persze tudja, hogy nem gonosz, hanem csak az ösztön. És aztán később ment ki megint, és látja ám, hogy ott sír ugyanazon a helyen egy feketerigóhím. Biztosan a párja volt, akit összeszedett, mondja, és hogy megszakad a szíve.
Minden madár, viráágom, vi, mondom. Látod, milyen érdekes? Akkor te valahonnan mégiscsak pontosan tudod, hogy milyen az, amikor valakinek párja van. Volt. (Lesz.) Mondom.