(Mély vagyok, mint)

Mély vagyok, mint a hallgatásod, mint a sebek, amiket ejtettem rajtad,
mély vagyok, mint a hóban a nyomod, mellyel utamat megzavartad.
Mély vagyok, mint a lélegzet, melyről azt hittem elég lesz,
mély vagyok, mint az elhatározás, hogy végigcsináljuk együtt az egészet.
Mély vagyok, mint a dekoltázsok, melyek próbára teszik kitartásodat,
mély vagyok, mint a fájdalom, mellyel tudattad halálomat.
Mély vagyok, mint a meggyőződés, hogy vannak, vagyis hogy nincsenek csodák,
mély vagyok, mint a kékje az égnek alkonyatkor: a kék órák.
Mély vagyok, mint a búvár, aki a holttestemet keresi,
mély vagyok, mint az igazság, amit próbálsz megfejteni.
Mély vagyok, mint az álom, mely nem jött a szemedre aznap éjszaka,
mély vagyok, mint a folyónak ott az a sebesebb szakasza.
Mély vagyok, mint a hangrendje magánynak, amit nem szándékosan, de talán mégis,
mély vagyok, mint a zengő hangod, melytől megbékéltem még én is.
Mély vagyok, mint a szekrény, ahová a holmimat bezsúfolod,
mély vagyok, mint a lélektan, aminek a sorsot csúfolod.
Mély vagyok, mint a pont, ahonnan neked speciel van lejjebb,
mély vagyok, mint a harapásom, melyről napok múlva is, felpuffadva is, felismertek.

Mély vagyok. Elmélyültem benned.

(648.)

Nem ondótól, hanem könnytől, de foltos lett a lepedő.

(647.)

Mint amikor a férges krumpliból egy hegyes késsel végül kivájod, és csak a kúp alakú lyuk marad, úgy kellene az én szívemet is, tudod?

(Ennyien összegyűlnek)

Csak ülök itt, vagy megyek az utcán, gurulok a biciklin, fizetek a boltban, bármi, csak vagyok és szemlélem a félelmeimet. Ahogy egymás nyomában mind felvonulnak, mint valami nagy, ünnepi körmenet. Régi-régi arcok, de mindet felismerem. Elöl hivalkodó transzparens, többszörös életnagyságú szobor, baldachin, oltáriszentség vagy éppen koporsó. Mindegy, az elejét úgysem látom, csak a tömeget. Ha meggondolom, még büszke is vagyok: nem sejtettem, hogy egy ilyen apróság miatt, egy efféle utolsó utáni, ezeregyedik vágyódás miatt ennyien összegyűlnek.

(645.)

Van-e erősebb annál, aki segítséget kér.

(644.)

- Mi zújs?
- Minden.
Harapott volna bele, de a kenyér kirepült a kezéből, és a nutella szétkenődött a kövön. Felnyaltuk.

(643.)

Ha a sorsok közt valóban nem volna találkozás, akkor – mivel észre sem vennénk – nem fájna, hogy a sorsok közt nincs találkozás.