-
Engem senki nem szeret.
-
Ja, nem szeret senki.
-
És mindenki bűnrondának tart.
-
Ja, mindenki bűnrondának tart.
-
Figyelj, szerinted is ronda vagyok?
-
Igen, szerintem is.
-
Hogy mondhatsz ilyet még te is?
-
Hát mit mondjak? Ez az igazság. De nem tehetsz róla.
-
Így születtem?
-
Dehogy születtél így. Senki nem születik így.
-
De akkor mitől csúnyultam meg?
-
Senki nem szeretett, attól. Rosszul gondolkodsz: nem azért nem
szeretnek, mert ronda vagy, hanem épp fordítva, attól vagy ronda,
hogy nem szeretnek.
-
Ezt már annyiszor mondtad! Már annyira unom. Ne próbálj ezzel
vígasztalni!
-
Már unod. De még nem érted.
Peredy Márti blogja
843.
Azt meséli, hogy ő már öreg, mert hatvan múlt. Mert nő és hatvan múlt. Mire én azt mesélem, hogy már huszonöt évesen is tudtam öreg lenni. Megtaláltam hozzá a helyzetet. Amikor annyi leszek, mint ő, azt fogom gondolni, hogy amikor még csak annyi voltam, mint most vagyok, lett volna esélyem. Most pedig azt gondolom, hogy még van esélyem. Hogy ne legyek hatvan.
835.
Békében mindenét
összecsomagolta és elköltözött. Évekkel később mégis utánaküldtek még egy
csomagot. A postán kellett átvenni, de ő úgy volt vele, hogy semmije sem hiányzik,
hát minek menjen érte.
Aztán csak értement. A
csomag váratlanul nagy volt és puha. Egyből felbontotta, remélve, hogy a légbuborékos
védőcsomagolás nélkül majd befér a táskájába. De nem volt védőcsomagolás, hanem
egyszerűen csak a teste. Belebújt és hazatekert.
834.
- Na. Végre itt vagyok és hallgatlak. Mit akartál elmondani?
- Nem is tudom. Ha tegnap jössz, szerintem szakítunk.
- De nem tegnap jöttem.
- Ez igaz. Attól még szakíthatunk.
- Persze, bármikor. Ahogy szeretnéd, kicsim.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)