Légből kapott
mentsváram felfejtett labirintusában helybenjáratos vagyok. Megpihenek egy zátonyra
futópadon, mielőtt tiszavirágéletem termőföldarabokra hullahopp.
Mint a
tóban lubickoló gyereket az apja – napnyugtakor, hogy most már aztán
tényleg – úgy parancsolom ki magamat én is valahonnét: vissza a
verbalitásba.
Miért nem
lehet egy éjszakán át fürdeni? Mert nem
lehet egy éjszakán át fürdeni.