(698.)

Figyelj, hogy ne csak magadra, viszont mindenekelőtt.

(697.)

Beleszeretlek mindenkibe.

(696.)

Válassz! Vele vagy velem?
Válasz: Vele vagy velem.

(695.)

Pengeélen táncolok.
Sebek viszketnek talpamon.
Puha gézt kötözök rájuk.
Vágások hálóján járok.

(Egy találkozásról)

M: Egyetlen szót mondjak? Derű.
V: Nekem: gyerekek. Hiába láttam és tudtam, hogy egy férfi és egy nő, tétova gyerekeknek tűntek.
Zs: Érdekes, én veletek ellentétben sokkal inkább nehéznek, sőt küzdelmesnek éreztem a találkozásukat. Megható volt a küszködésük. De derű is volt benne ugyanakkor, ez is kétségtelen.
M: És.
Zs: Tessék?
M: És. Küzdelem és derű.

(693.)

Döbbenetes, hogy mennyire nem félek. Rémülettel tölt el a bátorságom. Ez csak hová tud vezetni.

(692.)

Elküldtem a testemet, hadd menjen. Felnőtt, járja inkább a maga útját. Igazán nem várhatom el tőle ezekben az ínséges időkben – igen, így fogalmaztam, hogy -hatom és hogy ínséges idők, bár én a magam részéről nem tartottam annak. De mégis úgy éreztem, nem várhatom el tőle, hogy mindvégig mellettem maradjon. Mert nem ez a dolga, nem erre lett kitalálva, nem erre valók rajta a funkciók. A testem viszont, mennél inkább küldtem, annál inkább maradt. Faggatni próbáltam, hogy miért. Csak, felelte, nem értenéd: testnek születni kell.

(691.)

Tél van. Nehéz subájába fogad, a csontjáig hatolok.

(egyfajta buék)

Inkább nem csinálom én sem, csak ők se csinálhassák. De csinálják. Fáj. Kivéve, ha én is csinálom. Csinálom.

(689.)

2013-ban már végképp mindenkinek mindent szabad lesz. Ő anyuka lehet majd, én pedig a lakásban fogok dohányozni. Sőt már most is ezt teszem. Ő pedig már most is anyuka. De csak mert egy évvel ezelőtt kiderült, hogy 2012-ben mindenkinek mindent szabad lesz.

Zavar a dohányfüst, de majd megszokom. Alkalmazkodnom kell, ha együtt akarok élni önmagammal.

(688.)

Ő jön, én megyek: váltjuk egymást. Megyek valahová, bele valamibe, aminek egyszer meg kell lennie. Vagy menekülök valahonnan, el valamiből, aminek egyáltalán nem kell, csak jó volna.

(Cselekedetek)

A jócselekedetekből lettek a piros kartonszívek a karácsonyfán, a rosszcselekedetekből a piercingek a testeken.

(686.)

Nem vagy isten; és én sem vagyok, hogy rád oszthatnám az isten szerepét.

(Skizofrén testvérünk)

Testvérünk sajnálatos módon skizofrén. Mondja egy testvérünk.
Testvérünket sajnálatos módon skizofrénnek mondja egy testvérünk.
Egy testvérünk testvérünkre mutat.
Egy testvérünk rámutat, hogy egy testvérünk testvérünkre mutat, ami sok mindent mutat.

Testvérünk sajnálatos módon a testvérünk, mondja egy testvérünk.
Sajnálatos módon a testvérünk, mondja testvérünk. Azaz:
Sajnálatos módon a testvéretek vagyok, mondja.
Kinek sajnálatos, testvérünk, hogy testvérünk a testvérünk, kérdezi egy testvérünk. Azaz:
Kinek sajnálatos, hogy a testvérünk vagy? Kérdezem.
Hm? Kérdezem.
Hm? Érvénytelenítek.

Egy testvérünk sajnálatos módon bánik testvérünkkel.
Testvérem, testvéreid sajnálatos módon bánnak veled.
Testvérem, sajnálatos módon bánunk veled.
Testvérünk azt hiszi, hogy jól bánunk vele, pedig jól elbántunk vele.
De még megbánjuk!

Bánatima.

Testvérünk sajnálatos módon egy vadállat, mondja testvérünk.
Testvérünk harmadik személyben beszél önmagáról, mutat rá (a harmadik személyre) egy testvérünk.
Testvérünk vadállatnak képzeli magát, mondja egy testvérünk. Nagyzol, fokozza egy testvérünk. Pedig valójában, bontja ki egy testvérünk, ő csupán egy áldozati bárány, folytatja egy testvérünk, csupán egy bűnbak, kontráz rá egy testvérünk, csupán egy kísérleti nyúl, sajnálkozik egy testvérünk.
Háziállat, mondjuk.
Vadállat, mondja.
Szükségét végző, mondjuk.
Mi mást, mondja.

Testvérünk sajnálatos módon könnyekre fakad.
Te vadállat, dörgi egy testvérünk egy testvérünkre, mert testvérünk könnyekre fakadt.
Testvérem, ügyelj, hogy hogy bánsz testvérünkkel, dörgi.
Egy testvérünk ügyel, hogy egy testvérünk hogy bánik testvérünkkel.
Sajnálatos módon sajnálatos módon.
Bánik.
Ügyel.
Mutat.
Skizofrén.
Testvérünk.

(684.)

Nekem hoz ajándékot, vagy engem visz ajándékba.