725.

Úgy képzeltem, hogy

az enyém leszel. Végül

az Énem lettél.

724.

Csirkefarháton

úszik a levesben a

légy hat lábnyoma.

723.

fej

(Majd ha ősz lesz, elmegyek hozzá megint, és az ölébe hajtom – de most már aztán tényleg, juszt is, ha addig élek is.)

722.

Nincsen másik isten, be kell érnem veled.

721.

Az intézmény iránti bizalmának kifejezéseképpen ráült a vécéülőkére.

720.

Légből kapott mentsváram felfejtett labirintusában helybenjáratos vagyok. Megpihenek egy zátonyra futópadon, mielőtt tiszavirágéletem termőföldarabokra hullahopp.

719.

Suttyomban odacsinált nekünk pár jócselekedetet, aztán elangyalgott.

718.

Szólítsa már föl valaki a jelentkező Úrjézust!

717.

hal

(Teszik ide, teszik oda; nem találják a végleges helyét a halva született gyermeknek.)

716.

Aki sírna, ha

meghalok, az most mind-mind
örül, mert élek?

715.

Mint a tóban lubickoló gyereket az apja – napnyugtakor, hogy most már aztán tényleg –  úgy parancsolom ki magamat én is valahonnét: vissza a verbalitásba.

Miért nem lehet egy éjszakán át fürdeni?
Mert nem lehet egy éjszakán át fürdeni.

714.

Csak mert leselkedek rád, máris veszély vagyok?

713.

Aranyszőrű nyár:

körbeepilálatlan

vízfelszín: nádas.

(712.)

Az egyiknek nem voltak rá szavai, inkább megragadta egy költői képpel, a másiknak pedig nem voltak rá szavai.

(Közös megegyezéssel)

Az egyik tévét, az egyik kocsit, az egyik porszívót, az egyik kutyát. A tizenkettes készletből hatot, a hatosból hármat. A hármasból egyet eltörnek és úgy. A cseresznyetermés felét, a háznak is a felét. Az időnek a felét, a hétnek is a felét. A napnak is a felét. Minden egyes arcvonásának és kromoszómájának is pontosan a felét. És az épp eszének.