795.

asszem Tibinek és 

Minden mindennel.

Kölcsönös, örök hatás.

Nincs narratíva.

794.

Kínszenvedésed

által mennék én a ti

szánsájn, hepinesz.

793.

A szeretet nem

az anyanyelvem. Bírod

az akcentusom?

792.

Telis de teli.

Csordultig vagy csak torkig?

Okádsz vagy áradsz?

791.

Mit kezdjek veled?

Te is ugyanolyan vagy,

mint a többi: más.

790.

Mikuláslányok,
hajukban futószalag,
paszpól, ünnepek.

789.

Rálegyintesz, mert
nem kell a láng. Parázslik.
Égi testszagok.

788.

Tévedés ez is,
mint minden tragédia.
Emberi dolog.

787.

Férfiak még nem,

gyönyörű nők már gyakran

leszólítanak.

786.

- Na, megmondom, miért kérdezem.

- De ne mondd meg! És ne kérdezd!!!

785.

Első látásra

(megszeretni és meg is)

látni, ami van.

784.

„- Szeretsz?

 - Kevésbé, mint szeretnéd, jobban, mint gondolnád.”

783.

A természet az otthonom:

mamuszban kirándulok.

782.

Rég megöltük őt.

Egyszer meg is fog halni.

Folyton siratom.

781.

   Nagyon idegesített, hogy porszívózik: nem tudtam tőle olvasni. Rászólhattam volna, hogy ne porszívózzon, hiszen tudtam, hogy már rég végeznie kellett volna, ráadásul pontosan azért kellett volna végeznie, hogy én most békében olvashassak. Azért nem szóltam rá mégsem, mert eszembe jutott, hogy nem kell mindig mindennek úgy lennie, ahogy én akarom.
   Porszívózott. Nem bírtam tőle olvasni. Kínomban elővettem a táskámból a kekszet, és morzsázni kezdtem.