(45.)
Azóta megtudtam, hogy a kullancstestecskét érdemes eltenni, mert fertőzésgyanú esetén megvizsgálják. Remélem, nem lesz semmi bajom, mert ciki lenne, ha kiderülne, hogy az összes bordáját eltörtem, mikor a hasa közepét nyomkodtam, hogy nézhessem hol kunkori, hol spiccelő lábacskáit.
(Élősködő)
Vegytiszta gyűlöletet éreztem. Nem volt más nézőpont, csak az enyém. Nem érdekelt, hogy neki is van lelke (mert vagy mindenkinek, vagy senkinek), és nem érdekelt, hogy beledöglik, sőt pont azt akartam. Kevesebbet kért, mint mikor a koldus egy pár forintot, de ez sem érdekelt, nem adok, ebben az egyben voltam biztos. Azzal megfogtam a szemöldökcsipesszel, és kitéptem. Nemigen csavargattam se megegyező, se ellentétes irányba, tudtam, hogy nem baj, ha beleszakad a feje. Nem szakadt bele, élt még, mikor a zsebkendőre tettem. Érdekes szerkezet egyébként, ha a torát erősen megnyomom, az összes ládait kinyújtja, mint egy balett-táncos, ha meg elengedem, visszahúzza őket csecsemőpózba. A teteme itt van még mellettem, nem dobhatom csak úgy a szemetesbe (párnába fojtott csecsemő), hisz a harc a legszorosabb kapcsolat.
És arra gondolok, ha már szuperlatívuszok, hogy a lélek meg a legnagyobb élősködő. Minduntalan manifesztálódni kénytelen. Az ige testté lett, igen, pontosan ez az, hogy egyszerűen nem bírja megállni. És még arra is gondolok, hogy nem szoktam érteni, hogy a tökéletesedés útja miért a megsemmisüléshez vezet, de akkor nyilván ezért. Hogy szemöldökcsipesz által-e vagy önszántunkból, csupán ezen izmozunk. Illetve Buddha (és akkor ez már egy másik kultúrkör, és a megsemmisülés meg még nem másik, mert örökké lenni, az ugyanaz) tehát Buddha így mondaná: hogy önszántunkból, csupán ezen izmozunk. Hisz amíg én itt eljátszadozom ezzel a kullancstestecskével, addig a lelke már lehet, hogy pakk újjá is született. Mert addig születsz, (csak a ritmus végett) bazmeg, amíg nem önszántadból!
És arra gondolok, ha már szuperlatívuszok, hogy a lélek meg a legnagyobb élősködő. Minduntalan manifesztálódni kénytelen. Az ige testté lett, igen, pontosan ez az, hogy egyszerűen nem bírja megállni. És még arra is gondolok, hogy nem szoktam érteni, hogy a tökéletesedés útja miért a megsemmisüléshez vezet, de akkor nyilván ezért. Hogy szemöldökcsipesz által-e vagy önszántunkból, csupán ezen izmozunk. Illetve Buddha (és akkor ez már egy másik kultúrkör, és a megsemmisülés meg még nem másik, mert örökké lenni, az ugyanaz) tehát Buddha így mondaná: hogy önszántunkból, csupán ezen izmozunk. Hisz amíg én itt eljátszadozom ezzel a kullancstestecskével, addig a lelke már lehet, hogy pakk újjá is született. Mert addig születsz, (csak a ritmus végett) bazmeg, amíg nem önszántadból!
(43.)
Még fekszem az ágyban. Ordít a szemközti házból a tévé szignálja, pedig nem szeretem elképzelni, amint népi motívumok nőnek a képernyőn. Viszont szeretem, ha begomolyog az ablakon a gondnok reggeli cigijének a füstje, és ha egy acél mérőszalag valahol már visszafelé szalad a tokjába.
„Na, mi a helyzet?” Az utolsó szótagon felkapott hangsúly. Ezt is szeretem.
„Na, mi a helyzet?” Az utolsó szótagon felkapott hangsúly. Ezt is szeretem.
(Szürke hétköznapok némi szőrrel)
1.
Az emberek szőre időről időre eltömíti a lefolyót. Nem a haj, hanem a fanszőrzet a fő ludas.
2.
Egy reggel sikítva rohant ki a szomszédasszonyom a gangra. Kiderült, hogy az ura aznap meghagyta a bajuszát.
3.
Nehéznek képzelem a szőrömet. Gyantázás után mindig kedvem támad megméreckedni.
4.
Ismerek egy férfit, aki abból tartja el a családját, hogy derékig növeszti dús, sötétbarna, hullámos haját, majd eladja parókának vagy vadriasztónak, mert a vadak félnek az emberi hajtól. A mellkasszőrzetén még gondolkodik.
5.
Egy másik férfinek egyszer kinőtt egy szőrszál a mellkasán. Itt nem volt min gondolkodni, ment és megmutatta a haverjainak.
6.
A lányok körben ültek, csak a kislámpa égett, és azon vitatkoztak, hogy szakállasnak lenne rosszabb lenni vagy kopasznak.
7.
Akinek van, az kiszedeti, akinek nincs, az rajzol. Nézd, anya, bohóc! Kisfiam, ne mutogass a nénire!
8.
A gyerek az anyja ölében ült, a sok felnőtt nyári ruhában kapaszkodott körülöttük. Végállomástól végállomásig utaztak, és a gyerek végállomástól végállomásig a hónaljszőröket nézte. Még felnőtt korában is emlékezett minden egyes pamacsra.
9.
Látszólag szenvedélyesen csókolóztak, de valójában zavarta őket az a szőrszál. Már többször kidugták a nyelvüket, hogy levegyék róla, de valahogy nem sikerült. Most próbáltak nem venni róla tudomást.
10.
Mindig kicsordult a könnye, amikor az orrából is szemöldökcsipesszel próbálta.
11.
Az a keskeny sáv, attól én teljesen kész vagyok, mondta az egyik. Tényleg, sóhajtott a másik elmerengve. Csak jóval később derült ki, hogy ugyanarra az alhasra gondoltak, de nem lett belőle baj.
12.
A szempilláim egy hónap alatt teljesen lecserélődnek. Ha mindet elkapnám, rájuk fújnék, és bedobnám őket a blúzomba, egész más lenne minden.
Az emberek szőre időről időre eltömíti a lefolyót. Nem a haj, hanem a fanszőrzet a fő ludas.
2.
Egy reggel sikítva rohant ki a szomszédasszonyom a gangra. Kiderült, hogy az ura aznap meghagyta a bajuszát.
3.
Nehéznek képzelem a szőrömet. Gyantázás után mindig kedvem támad megméreckedni.
4.
Ismerek egy férfit, aki abból tartja el a családját, hogy derékig növeszti dús, sötétbarna, hullámos haját, majd eladja parókának vagy vadriasztónak, mert a vadak félnek az emberi hajtól. A mellkasszőrzetén még gondolkodik.
5.
Egy másik férfinek egyszer kinőtt egy szőrszál a mellkasán. Itt nem volt min gondolkodni, ment és megmutatta a haverjainak.
6.
A lányok körben ültek, csak a kislámpa égett, és azon vitatkoztak, hogy szakállasnak lenne rosszabb lenni vagy kopasznak.
7.
Akinek van, az kiszedeti, akinek nincs, az rajzol. Nézd, anya, bohóc! Kisfiam, ne mutogass a nénire!
8.
A gyerek az anyja ölében ült, a sok felnőtt nyári ruhában kapaszkodott körülöttük. Végállomástól végállomásig utaztak, és a gyerek végállomástól végállomásig a hónaljszőröket nézte. Még felnőtt korában is emlékezett minden egyes pamacsra.
9.
Látszólag szenvedélyesen csókolóztak, de valójában zavarta őket az a szőrszál. Már többször kidugták a nyelvüket, hogy levegyék róla, de valahogy nem sikerült. Most próbáltak nem venni róla tudomást.
10.
Mindig kicsordult a könnye, amikor az orrából is szemöldökcsipesszel próbálta.
11.
Az a keskeny sáv, attól én teljesen kész vagyok, mondta az egyik. Tényleg, sóhajtott a másik elmerengve. Csak jóval később derült ki, hogy ugyanarra az alhasra gondoltak, de nem lett belőle baj.
12.
A szempilláim egy hónap alatt teljesen lecserélődnek. Ha mindet elkapnám, rájuk fújnék, és bedobnám őket a blúzomba, egész más lenne minden.
(40.)
A házasokat támogatják, engem nem.
(közöd, bazmeg, közöd?!)
És ha fiatalon megözvegyültem, és egyedül nevelem három, nem is, inkább négy gyönyörű, szomorú arcú gyermekemet?
(na, ez már jobban hangzik. de sajnos csak a házasokat)
(közöd, bazmeg, közöd?!)
És ha fiatalon megözvegyültem, és egyedül nevelem három, nem is, inkább négy gyönyörű, szomorú arcú gyermekemet?
(na, ez már jobban hangzik. de sajnos csak a házasokat)
(39.)
Hétágra süt.
Hülyébb, mint valaha.
Hétfőn megyek újra.
Hajlok rá.
Hetente kétszer.
Hangulatossá fogom varázsolni.
Hát így.
Hülyébb, mint valaha.
Hétfőn megyek újra.
Hajlok rá.
Hetente kétszer.
Hangulatossá fogom varázsolni.
Hát így.
(37.)
A Lajkó Félix nagyon furcsa pofát vág hegedülés közben. Ha csak az arcát figyelném, odakiáltanék neki, hogy hahó, te ott, kurva hülyén nézel ám ki. De mivel nem csak nézek, de hallok is, az öröm marad vissza, a szikár szenvedély. Te mindenkinek csak az arcát figyeled gyanakvón, és leszarod, hogy közben játszik-e. És hogy mit.
(Az én kortalan nagyanyám)
A nagyanyám elég későn ment férjhez, ráadásul a nagyapám egy-két évvel fiatalabb volt nála, ezért a nagyanyám világéletében titkolta a korát. Annyira, hogy amikor a fia, az apám úgy döntött, hogy a 80. születésnapját mégiscsak meg fogjuk ünnepelni (mármint ők, akik már éltek, én még nem, illetve határeset), akkor kiderült, hogy a nagyanyám bizony már 81 éves. Ráadásul legalább 82-nek látszott szegény, annyira kifárasztotta a sok titkolózás.
Azon a napon viszont, tehát 80 (pontosabban 81) éves korában rádöbbent a nagyanyám, hogy amit szégyennek hitt, az büszkeség, amit hátránynak, az előny, amit bánatnak, az öröm, amit csapásnak, az ajándék, amit büntetésnek, az jutalom, amit titoknak, az világszenzáció, amit szépséghibának, az szexepil, amit elfojtandónak, az maga a végtelen óceán. És azon túl minden új és régi ismerősnek egyből eldicsekedett a korával, és azzal, hogy ennyi idős létére szemüveg nélkül olvas. És akkoriban történt az is, hogy a Jóistenke immár elérkezettnek látta az időt, hogy magához szólítsa a nagyanyám férjét, a nagyapámat, az egyetlen embert a földön, aki mindig is a maga teljességében, vagyis a korával együtt szemlélte a nagyanyámat. Viszont ugyanakkoriban meg is ajándékozta őt, ugyancsak a Jóistenke, a legkisebb kisunokájával. És azon túl a nagyanyám boldogan és a maga teljességében élt, amíg meg nem halt életének 99. évében. Kár, hogy nem húzta ki a 100-ig, mondta a szomszéd. Jó, hogy szemüveg nélkül, mondtuk mi.
Azon a napon viszont, tehát 80 (pontosabban 81) éves korában rádöbbent a nagyanyám, hogy amit szégyennek hitt, az büszkeség, amit hátránynak, az előny, amit bánatnak, az öröm, amit csapásnak, az ajándék, amit büntetésnek, az jutalom, amit titoknak, az világszenzáció, amit szépséghibának, az szexepil, amit elfojtandónak, az maga a végtelen óceán. És azon túl minden új és régi ismerősnek egyből eldicsekedett a korával, és azzal, hogy ennyi idős létére szemüveg nélkül olvas. És akkoriban történt az is, hogy a Jóistenke immár elérkezettnek látta az időt, hogy magához szólítsa a nagyanyám férjét, a nagyapámat, az egyetlen embert a földön, aki mindig is a maga teljességében, vagyis a korával együtt szemlélte a nagyanyámat. Viszont ugyanakkoriban meg is ajándékozta őt, ugyancsak a Jóistenke, a legkisebb kisunokájával. És azon túl a nagyanyám boldogan és a maga teljességében élt, amíg meg nem halt életének 99. évében. Kár, hogy nem húzta ki a 100-ig, mondta a szomszéd. Jó, hogy szemüveg nélkül, mondtuk mi.
(33.)
Ezzel a retorikai fordulattal még tartozom T-nek:
Szarok a falszifikálhatóságra.
Viszont igyekszem csak munkaidőn kívül.
(Amivel meg a munkaadómnak tartozom.)
Szarok a falszifikálhatóságra.
Viszont igyekszem csak munkaidőn kívül.
(Amivel meg a munkaadómnak tartozom.)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)