(BUÉK)

Eddig azt vártam, hogy végre kiderüljön, mennyire vagyok értékes. Mostantól azt várom, hogy végre kiderüljön, mennyire értékes vagyok.

(213.)

Ellenőrizd, hogy kisírtad-e magad, mielőtt nekivágsz a szilveszteréjszakának!

(212.)

A hitetlenségemmel provokálom az Istent. Bizonyítani akar. Célozgat, villant ezt-azt, nem elég. Az izzadságtól csillogó izmos testét akarom, az eltorzult arcát. Aki alkot, az nem lehet szép, az kipréseli magából a szépet.
Tornaruhában van. Ez csak edzés, gondolja, de én figyelem. Fehér a magnéziaportól a tenyere, leguggol, ráfog, koncentrál. Nekirugaszkodik. Már a mellén tartja, erőt gyűjt. Éli, éli.
Nyomd ki, Istenem, nyomd ki! Onnan mi már tartjuk, ne félj! Nagyon nehéz? Megijedtél, hogy mégiscsak tudsz akkorát, amekkorát már nem tudsz? Pedig nem is a súlyokat fogod ám, ugye tudod, nem az a nehéz, hanem csak, ami köztük van. Mármint közte és közte.
A súlyaik közé vonzerőt is teremts, Istenem! Olyat, amin nem csúszik meg a kezed. És én az irigység ciliciumával felövezem magam, majd kishitűségemből mutatok be néked égő áldozatot. Emeld magasra őket, és meglesz a jutalmad! Bizony, bizony mondom neked, ha ma pont nem is érnek rá, de valamelyik este veled lesznek a Paradicsomban.

(Spiccelő orgazmus)

Tetszik ez a kép, hogy néhány lakásban már égnek az égők, sziporkáznak a csillagszórók, felzendül a Dicsőség, valahol máshol meg valaki beüti a gugliba, hogy spriccelő orgazmus. De az r kimarad. Sebaj, nyilván a Dicsőséget sem éneklik teljesen tisztán.

(210.)

Kaviárt lop. Igazi budai úrilány! - írja Z.

(209.)

Olykor komolyan megérintenek az írásaim.

(Malaszttal teljes)

Rám esett. A fénye és a választása. A fejemre frizbizett egy glóriát, csillagokat steppelt a trikómra, és halakat tetovált a bugyim vonala fölé. Ijedtemben lenyeltem egy meggymagot. Tudod, ki az abszolút sovány. Érintetlenségemen kirajzolódik az ujjlenyomata. Élemre állított és megpöckölt. Émelyegtem malaszttal teljes és ígértem magamnak jutalmul egy fogékszert. Sósak voltak a könnyeim, mint a ringlispíl. Most csak várom a beágyazódást, a paplan gyűrődései közé, de ő máris jön és kitakar. Szándékai szerint a képből.

(Sosemkéső levél az angyalkának)

Jelenlét. Ha ez nem túl nagy kérés. Ha nem lehet, akkor legyen helyette egyszerűen csak jelenlét. De tudom, hogy válság van és sok a hajléktalan, azt sem bánom, ha csak jelenlét lesz és semmi más. Az angyalkák ebben ügyesek: egyet suhintanak a szárnyukkal, és egyből ott teremnek, ahol valójában vannak. És valójában ott vannak, ahol teremnek. Amúgy nincsenek. Jelen. A múlt és a jövő bizonytalan, most viszont csilingel.

(206.)

belső gyermek: ha befejezted a cikket, de úgy, hogy az irodalomjegyzékben is minden hivatkozás benne van, és az oldaltörés is szép, ellenőrizted és elmentetted pdf-ben, akkor megnézheted azt a videót a youtube-on, amiben az a férfi van. az a férfi és az a tánc. de csak egyszer! aztán fogmosás, fürdés és rohanás, mert mindjárt csilingel az angyalka! … végül mégis inkább blogot írsz? eszem a zuzád! azért porszívózás közben táncolj még kicsit! van-e égősorod, van-e izzósorod? A fény nekem a remééé é é é é éény...

(Karácsonyi üdvözlő)

feladó: Szemerkényi Valeriána
címzett: x
tárgy: Szemerkényi Valeriána
szövegtest:

Ugye emlékszik még Szemerkényi Valeriánára?
Üdv,
Vali

(204.)

A táncoslányok szétrebbentek, mint a galambok, mikor megtudták, hogy egy fiú tartja az órát. Csak a bátor, a szárnyaszegett, és a bátor szárnyaszegett maradtak ott. A felnevetést próbálgatták, megérezni, ahogy csiklandozza a hónuk alját a felhajtóerő.

(Ingyenölelés)

Már csak másfél óra és nyit a biciklis bolt, és akkor lemegyek és legalább öt percet beszélgetek a szerelőfiúval. Lesz az több is, ha a lakatokról is kikérdezem. És a gangon talán rám köszön a cigizős szomszéd. A közértben meg, ha ott lesz megint az a kövér, bolond néni, mivel a polcok között szűk a hely, ahogy kerülöm, egymáshoz nyomódik majd a testünk. No és a pultos is. Mikor adja a húsz deka trappistát, lopva megérinthetem a kezét.
Hazamegyek és ruhát cserélek önmagammal, aztán megyek ki megint, valami forgalmas helyre, asszem. A nyakamban tábla lóg, rajta a sorsom és hogy ingyenölelés. Megannyi emberré varázsolt, pirospozsgás bokszzsák tart felém, és én mindegyikről látom, hogy koldus. És királyfi. Vagyok.

(202.)

Nem álmodlak, hogy valóra válhass.

(Csendélet)

Kamillatea, háztartási keksz, unicum. Parafa alátét a natúr asztallapon, kezdődő téli árnyék, szétguruló vastabletták. Semmi, csak figyeld a színeket! Fehér fal, fehér hó, fehér gőz. A kancsó üveg, a borító lila: Fáj-e meghalni?

(200.)

Sosem fogom elfelejteni az első elektronikus kézcsókot.