(577.)

A nagy vihar után, ami elmosta a múlni nem tudó
milliszekundumok hordalékát, ez maradt:

(Karácsony)

itt

(575.)

A fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöm.
A kisdedet.
Istengyermek, kit irgalmad táráráráráá
angyaloknak énekével táráráráráá
és mosolygón táráráá
könnyemet táráráráá
kiönti a fürdővízzel
táráráráráá

(574.)

A tenyerén hordoz...

(573.)

Add, Uram, hogy minden nap pontosan elteljen egy nap! Vagy ha ez megoldhatatlan, akkor legalább nagy viharral mosd el a múlni nem tudó milliszekundumok hordalékát!

(572.)

Vajon mik vannak a táblákra írva abban a sivatagi útkereszteződésben, ahová ő most érkezett, és ahol valójában egyik útról sem tudja, hogy hová vezet? Ha legalább kiderülne, hogy melyik táblát ki tette ki! Mondjuk a lábnyomokat, gondolom, már rég elfújta a sivatagi szél, de a kézírásokat hátha fel lehet ismerni. A jó és a gonosz grafológiája.

(571.)

Addig-addig mondta, amíg ő lett ennek a télnek a pedálja.

(570.)

- Lett egy felismerésem, képzeld!
- Na.
- Rájöttem, hogy a virgács, az az a legnagyobb kibaszott alattomos geciség.
- Akkor ezért nem kaptam virgácsot?
- Ezért.
- Pedig már azt hittem, hogy annyira elégedett vagy velem.
- Elégedett? …És ha esetleg nem volnék annyira elégedett: nem bánod, ha még akkor sem bántalak?

(Szabad.)

Minden istennő más és más. Én például csak megyek az utcán, és pórázon vezetem a boldogságot. Jutalmat adok neki, ha kakil, aztán ahogy lehajolok egy zacskóval – szeretem megérezni a szagát.
Viccelünk, hogy száz forint egy perc, és gyerekeknek meg csak ötven, de valójában ingyen van a simogatás. Nem is az, hogy ingyen, hanem csak van a simogatás.
Teszem azt mellénk fékez egy merci, hogy szabad-e. Mit feleljek. Lefelé pillantok, madonna a kisdedre, hogy hát a boldogság döntse el, hogy mit szabad!

(568.)

„Az összehasonlítás a gonoszság kezdete.”

(567.)

Légy türelmes és sose várj!

(566.)

Minden jót kívánt nekem, ahogy évről évre mindig. Odakérte magához a telefont, hogy ő is beleszóljon, bár egyre kevésbé hallja, és amúgy is tudhatom, hogy ha az egyikükkel beszélek, az a másik nevében is szól. Névnapom alkalmából minden jót kíván. És a jót az én saját elképzeléseim szerint értsem: ahogy szerintem nekem jó, tette hozzá.
Mintha most mondta volna először, hogy szeret. Legalábbis mintha most hallottam volna meg először. Vagy most lenne először igaz. Legalábbis most először volna remény.

(565.)

általánosítás: mire rájön, hogy azért érzi magát minden alkalommal olyan jól velem, mert neki velem jó

(Trió)

Találkozásotokkor megsemmisülök. Hárman vagyunk: exkluzív mi: én nem vagyok benne.

(Understanding is risky)

„If I let myself really understand another person, I might be changed by that understanding. And we all fear change. So as I say, it is not an easy thing to permit ourself to understand an individual, to enter thoroughly and completely and empathically into his frame of reference.”