835.
Békében mindenét
összecsomagolta és elköltözött. Évekkel később mégis utánaküldtek még egy
csomagot. A postán kellett átvenni, de ő úgy volt vele, hogy semmije sem hiányzik,
hát minek menjen érte.
Aztán csak értement. A
csomag váratlanul nagy volt és puha. Egyből felbontotta, remélve, hogy a légbuborékos
védőcsomagolás nélkül majd befér a táskájába. De nem volt védőcsomagolás, hanem
egyszerűen csak a teste. Belebújt és hazatekert.
834.
- Na. Végre itt vagyok és hallgatlak. Mit akartál elmondani?
- Nem is tudom. Ha tegnap jössz, szerintem szakítunk.
- De nem tegnap jöttem.
- Ez igaz. Attól még szakíthatunk.
- Persze, bármikor. Ahogy szeretnéd, kicsim.
833.
Az egyik
terapeutája szerint erotomán paranoid téveszme, nem kizárt, hogy perinatális
gyökerekkel. A másik szerint ikerláng-lélektársi kapcsolódás, amelyet előző
életekből hozott. Annyi a szitu, hogy tetszik neki a srác. 40 éve.
Rövid beszélgetés egy hosszú élet alkonyán
- Ha jól értem, kislányom, te valami olyasmit akarsz
kérdezni…
- …hát igen, apa, mert nem hagynak nyugodni ezek az érzések.
Igen, felmerül bennem. Tudom, hogy őrület, de felmerül bennem a kérdés, hogy nem
lehet-e... hogy esetleg, szóval hogy nem csinálhattál-e esetleg valami olyat…
- Hát, kislányom… – őszintén eltűnődve – amennyire vissza
tudok emlékezni: nem.
Zavar
- Zavaró ő a számodra?
- A számomra? Hát nem látod, hogy milyen?
- Nem látom. Milyen?
- Hát teljesen zavart? Nem látod?
- Nem tudom. Régen másmilyen volt?
- Persze, hogy másmilyen volt!
- És most zavar téged az, amilyen. Zavaró a számodra.
- Nem ezt akarom mondani, hát nem érted? Hanem hogy zavart
lett szegényke.
- Ó. Értem. És ki zavarta meg?
- Senki! Könyörgöm, hisz nem is volt itt senki!
- Te se? Azt hittem, te itt voltál.
- Rajtam kívül senki.
- Aha. Magadon kívül senki vagy. Értem.
- Micsoda? Mit hadobálsz itt össze? Azt hittem, azért jöttél,
hogy segíts.
- Azért jöttem, mert hívtál. Segítségre van szükséged? Miben
segítsek?
- Hát neki segíts.
- Hm. Neki segítségre van szüksége?
- Igen! Hát nem látod!?
- Miért, te honnan látod?
- Hát nézz rá!
(Ránéz.)
- Most ne bohóckodj már!
- Nem bohóckodom.
- Dehogynem bohóckodsz. Mikor baj van!
- Mi a baj?
- De hát már elmondtam! És a vak is látja, hogy szegényke
teljesen zavart.
- És te vagy az, aki zavarod.
- Dehogy zavarom, segíteni akarok!
- De hát előbb mondtad, hogy csak te voltál itt.
- Én azért vagyok itt, hogy segítsek! És te is azért vagy
itt! De te csak kötekedsz!
- Én azért vagyok itt, mert te idehívtál.
- Mondom, hogy kötekedsz!
- Nézd, én annyit tudok egyelőre, amennyit te mondtál nekem.
Azt mondod, hogy ő zavart. Ez esetben zavarta valaki. Csak te voltál vele.
Akkor csak te zavarhattad. Én csak ezt mondom, semmi egyebet.
- De te kitekered a szavaimat. Ő nem azért lett zavart, mert
zavarta valaki, hanem mert megzavarodott. Magától. Magától megzavarodott. Hát
nem érted?!
- Honnan tudod, hogy magától zavarodott meg?
- Honnan tudom, honnan tudom? Hát én voltam mellette egész
végig, onnan tudom! Érted?
828.
A nem tartott böjt negyven napja egyenlíti az éjt.
Telik a Hold. Azt követő első a vasárnap. Szent a tűz, a víz, az étel. A bűn
homályát elűzi az ablakmosás, a templom kárpitja meghasad, és bizony bizony
mondom néktek, azon a napon, volt, aki csak háromszor étkezett, s ebből egyszer
lakott jól. Húst nem is, és a feketét is csak cukor nélkül. Ha akarom, ha nem,
megtörténik. Hagynám, de a pofámba loccsantja a népszokás. Én Jézusom, a
kultúra alól kinél nyerek feloldozást?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)