Nem értettem, hogy A hogyan utasíthatta vissza B-t. Egyszerű, mondták a többiek, nem akarta, és ezért azt mondta, hogy nem. El is próbáltuk.
Igazán sajnálom, de nem, mondtam, de a többiek ingatták a fejüket, hogy
sajnálom nélkül kell.
Nagyon örülök az érdeklődésének, de nem, mondtam. A többiek tovább ingatták, hogy a
nagyon örülök sem kell.
Nem. De azt hiszem, ezt már nem próbáltuk el. Úgy döntöttem, hogy a többit csak akkor mondom hozzá, hogyha tényleg igaz. De hát mindig igaz. Hiszen másból se áll az élet, mint hogy sajnáljuk. Tudniillik, hogy nincs találkozás. És örülünk. Mert csak a sorsok között nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése