Megállt a zebra közepén és rám mosolygott, hiszen bringa, bringa. Ő barna volt, én szőke, ő gyalogos, én forgalom, ő idegen, én ismerős. Minden stimmelt. Visszamosolyogtam, aminek szemlátomást megörült. Szává, kérdezte. Erre viszont már válasz helyett csak véget vetettem a mosolynak és kerülgetve őt meg a többi gyalogost továbbgurultam. Vuzet tut szöl, hallatszott még a hátam mögül. Tut, motyogtam bele az ellenszélbe, tut, tut, tut, és mérgelődtem, hogy nem tudok ismerkedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése