Jó kedvem volt, sütött a nap, haladtam a munkával és minden. Aztán ráklikkeltem a mappára, amiben az ő fényképei voltak. Mindaz, ami addig kitöltötte körülöttem a teret, dimenzióvesztve feszült rá a képernyőre. A4-es hártya lett a szerelem.
Megfeszítteték, meghala és eltemetteték.
Furcsa rádöbbenni, hogy Jézusra hasonlít: ugyanaz a mély, mosolytalan szeretet. Ha már, akkor Tamás szeretnék lenni, megérinteni a megdicsőült testét, bejárni ujjaimmal az összes zugait. Nekem a boldogság mintha kevés lenne: csak nem látni és mégis hinni mégis. Mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése