Megfogadtam, de persze megszegtem. Én is háromszor. Neki megszólalt a kakas, nekem meg letelt az idő. Ő akkor hirtelen kapcsolt, kiment és keserves sírásra fakadt. Hogy újra és újra belesétál, hogy észre sem veszi, szerintem azért. Én viszont észrevettem és mégis. De cserébe van
ez az ária.
Emotional high point, extraordinary personal outpouring, one of the finest arias ever written - ilyesmiket mondanak. És persze a hegedű.
Weeping away with the mezzo.
Szerinted, Péter? Akarom mondani: János Sebestyén?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése