Kimentünk együtt a sírunkhoz. Ment le a nap és hideg szél fújt, de azért tavasz volt. Vittünk virágot. Ő nem akarta, de én szakítottam egyet a boglárkacserjéről és odatettem a fejfához. Virágban állt a teljes bokor és az alkonyati rózsaszín megvilágította az amúgy is meleg sárgát. Afölött a szín fölött nem lehet napirendre térni. Mégis, csendben elsétáltunk, ő előretekintett és hagytuk, hogy végigmérjen minket valami igazabb metrika. Vagy ki tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése