Eszembe jutott és beleborzongtam megint. Ahogy a Tomoceuszkakatiti versus Gyugyu kérdés rávetül a történetre. Még inkább, ahogy a történet, vagyis a valóság rázuhan a kérdésre és ketté töri. Vagy miszlikekre. Nem hiszem, h az erkölcsről lehet bármi többet mondani. Ott van benne fehéren-feketén ezer árnyalatban falszifikálhatatlansága által bizonyítva. Tomoceuszkakatiti vagy Gyugyu? Gondolkozunk. Pedig a kérdés az, hogy erkölcs vagy jelenlét, kizáró vagy. Sőt pontosabb úgy, hogy a válasz az.
Ha a tudomány belátja, hogy nincs örökmozgó, akkor kinevetjük azokat, akik mégis örökmozgót építenek. Amikor a művészet belátja, hogy nincs erkölcs, akkor miért nem nevetjük ki azokat, akik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése