(Dubrovniki fényképek (folyt.))

Dubrovniki fényképek 9. - A talaj a barátunk

A talaj a barátunk. Minden talaj. Az óváros főutcájának évszázadok alatt csillogóra járt kövei is. Tigrisbukfenc.

Dubrovniki fényképek 10. - Kodály János textilkereskedő unokái

Lépcső, templom, tér, könyöklő. Vannak a turisták, akik az éjjelnappaliban veszik a italt és a kövérebb üveget választják, vannak a helyi katolikus gimnázium fiataljai kóruskoncert után és van, aki könnyen teremt kapcsolatot. A gimnazisták némi tanakodás után egy goszpellel indítanak, a turisták az acsitárival válaszolnak. Egyik, másik, egyik, másik. Magukon vihognak, a másikat megtapsolják. A turisták ráébrednek a tavasziszélre, a gimnazistáknak pedig menniük kell, mert fiatalok, katolikusok és gimnazisták.

Dubrovniki fényképek 11. - Zsemleszín

A fürdőzéssel mindig hősködök. Nem bírok nem hősködni. Akkor talán nem is hősködés.
A kutya még a városban szegődött hozzánk. Volt nyakörve, de nem volt ráírva semmi. Nem vagyok nagy simogató, de őt valahogy jól esett. Hazafelé lementünk a partra, jött velünk és megugatta a szélcsendes éjszakai tengert, majd nekikezdett fürdeni. Mivel nem tartottunk vele, inkább ő is kijött. Bele akartam menni, de csak a fekete horizontot bámultam, ki tudtam tapintani az ujjaimmal. Már esett egy-két csepp, már beszéltem volna le magam, míg a többieket még rá, de akkor az egyik srác végre dünnyögve venni kezdte az ingét lefelé. Bemenjünk? Most tényleg menjünk be? Hát persze, most mért ne menjünk be. És akkor már nem visszakozhattam, hanem levetkőztem szépen és belementem. Hideg volt, de langyosnak tűnt, tenger volt, de tónak éreztem. A kutya volt a harmadik. Ahogy elúsztam, követett, ha mondtam neki, hogy gyere, forduljunk vissza, visszafordult. Lebegtünk. Azt figyeltem, hogy a testem még az ő zsemleszínű szőre mellett is mennyire világítóan fehér. Ki voltunk vágva és felragasztva egy fekete fotókartonra. Muszáj volt belemarkolnom a bundájába, és a két kezembe fogni a kedves fejét. Nem bánta, azt hiszem, nagyjából mindegy volt neki. Nekem nem volt mindegy. Eszembe jutott, hogy még sosem voltam együtt állattal meztelenül.

Dubrovniki fényképek 12. - Narancs

Hajókázni a tengeren, megismerni a helytörténeti múzeumban a város múltját, venni magunknak vagy másnak egy szuvenírt, tenni még egy kört vagy csak narancsot lopni kertből fáról? A nyújtózkodás isteni volt, az illata szoszo, az íze rettenet.