(Skorpiók)

Beszélgetünk. A szemébe nézek. Csak nem tudom, melyikkel néz engem: amelyik még gömb vagy amelyik már lencse alakú. Szemüveg mögött van mind a kettő, a bal pár centivel lejjebb, mint a jobb. Mintha ez irányulna rám, de ugyanakkor ez tűnik betegebbnek, sárgás váladék keretezi, mintha kiemelő filccel a lényeg. Arra gondolok, hogy ez egy ember. Olyasmikről beszél, mint egy ember, és úgy is mondja, mint egy ember. Csak az a furcsa, hogy nem kér elnézést, amiért az egyik szemével az arca közepéből. Vajon mitől lapulhatott így össze a szemgolyója? A daganat nyomná hátulról? De akkor miért nem inkább kidülled? Ezen tűnődöm, de közben figyelek persze, beszélgetünk, ő beszél. A csillagjegyemet kérdezte az imént, és most azt mondja, hogy a skorpiót élő boncmesternek nevezik, mert mindent tovább és még tovább analizál, mindent fel akar tárni, mindent meg akar érteni, mélyebbre és még mélyebbre bele akar nézni. A szemébe. Csak melyikbe.