Leültünk este végre együtt - hiányzott már nagyon -, és egy üveg bor mellett a gyertyafényben szépen elmegerőszakolgattuk egymást. Mi így tudunk létezni. Csak az van, hogy attól, hogy közben a legőszintébben eltűnődtünk rajta, hogy lehet-e ezt már így is szeretetnek nevezni, még nem lehet.
(Sajnos.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése