(471.)

Már majdnem mindent tudok. Egyetlen kérdés maradt: vajon rózsaszínen tátogó, kopasz fióka vagyok-e, akiben kövér giliszták tűnnek el, vagy bölcs vándor, aki jelenléte aranyával telehinti. Mert akár így, akár úgy, ráncolódik a nyakamon a bőr.