(501.)

Te ott a szigeten! Az árbochoz kötözve bámulom a sorsodat. Elfúj melletted a szél, az óramutató járásával elhaladsz. Nézlek, amíg bírlak. Rafináltan tekered ki a nyakam. Nem vagy szép, csak igéző, a menthetetlenségedbe szédülök bele.