(652.)

Álmomban végül elvetődtem egy tengerparti konferenciára, ahol előadó lettem volna, de elfelejtettem, és csak véletlenül keveredtem mégis oda. Ott összefutottam B-vel, az egyetlen emberrel, akit nem szeretek. Magáról beszél mindig, csak magáról, és nagyon gyakran ismételt kérdésekről. Mert nagyon fél. Ő is. Kiderült, hogy invájtid szpíker. Igen, azt gondolom, hogy az elmélet, ami mellett elköteleződsz, leképezi az egyéniségedet. Ezt még álmomban is vállalom. Úgy tettünk, mintha beszélgetnénk, pedig el voltunk veszve mind a ketten. Ő nem tudta, hogyan váljon fontossá, én nem tudtam, hogyan váljak láthatatlanná. És akkor hirtelen felkiáltottam, hogy cseréljünk! Mindenki odakapta a fejét, de addigra mi már kiszaladtunk a teremből, le a partra, és a legmagasabb szikláról ugrottunk fejest. Amíg ott zuhantunk egymás mellett, láttam, hogy mosolyog, és arra gondoltam, hogy most olyan mélyre fogunk fúródni a tengerbe, ahol már B-t is lehet szeretni.