Olykor egészen úgy érzem magam, mint egy öltözködő menyasszony. Mint egy igazán hosszan öltözködő. Még meztelen vagyok, épp csak kiléptem a kádból, de mire odaérek, rajtam lesz minden dísz, tudom. Az elengedés díszei. A magány tényeiből szőtt ruhán. Mindegy, mikor. Már törölközöm, de még nem tudom, hogy melyik bugyit és milyen frizurát. Nemhogy a napot vagy az órát.
Nincs a megkésettségnek az a mértéke, ami a sínen levés magabiztosságát megkérdőjelezné, ami e kényszerpálya kínját fellazítaná. Az öröm és a menekülni vágyás pingpongozik velem. Vagyis csak pötyögnek. Az ütések ritmusában tevődik fel a kérdés, hogy vajon hány pofonból telik ki egy menyasszony?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése