(Dubrovniki fényképek)

Dubrovniki fényképek 1 – A szoknya alatt megbúvó titok

  Danče. Dubrovnikban rakott szoknyás apácák közelében laktunk. Erős barna vászon, gömbölyű csípőjük kitartja, majd beleszakad a mélybe. Sziklák, tenger. Lábuk, harang nyelve, meztelen. Dél van, süketítő napsütés, rákocskák sepernek. Az ablakból kipillantva izgága testeket látni a sziklákon és a vízben. Az apácák, van úgy, hogy háttal ülnek a teraszon, ők megtehetik, hisz nyugalom, erő. Idetermette őket az Isten. Lassan nyikordul a szandáljuk, ahogy térdet hajtanak, reccsen a pad. Csak egy futó pillantás. A falon táncol a tenger felszínéről visszaverődő fény, oltárkép, táncparkett, mert nyitva felejtettem az ajtót. 
Nincs odakint, minden idebent történik. A kápolnába behallatszik, mikor lehúzzák a vécét, töltődő tartály zubogása, vidámság.

Dubrovniki fényképek 2 – Kutyatekintet

  Jacques Mehler azt mondja nekem, hogy több dolgok vannak, mintsem a gyakoriság. Szintaxis is van, érzem, hogy erre céloz. Barátságos kutyatekintetével, mellyel a megannyi csecsemőt is nézi, rám néz. Jól esik. Ígér. Valamit, ami túlmegy a statisztikán. Hisz a paraméterbeállításokban, melyekről viszont mégiscsak azt állítja, hogy gyakorisági alapon tanuljuk őket. Már nem mi, hanem a csecsemő.
  De akkor miért is feltételezünk a gyakoriságok mögött paramétereket? Erre már nem kérdeztem rá még egyszer. Félénkségből. Féltem, hogy nem lesz megnyugtató válasza. Viszont lett volna a barátságos kutyatekintet. Már bánom.

Dubrovniki fényképek 3 – Macskák

  Hány macskát lát a következő képen? Mindegy a kép, a kérdés ugyanez. 
Hogy minden középkori mediterrán városban sok van? Nem, itt több. Bármit is nézz merőn, előbb-utóbb macskává változik és elsétál. Vagy legalábbis nyújtózik egyet, minimum pislog. Kivéve, ha döglött macskává változik. Mind egyforma és mind különböző. Kaleidoszkóp szórja széjjel őket a városban. Te megismered őt, ő nem ismer meg téged, a képmásával találkoztál. Ha biccent, magának köszön vissza a várost figyelő halszemoptikán keresztül. Csak akkor derülne ki, hogy kép-e vagy valóság, ha megérintenéd, de ők mások, nincs simogatás. Egy a lelkük, abban járunk-kelünk,  nincsenek is macskák, csak a macskaság van.

Dubrovniki fényképek 4 – 

  Nincs szerelem, csak bénázás. 

Dubrovniki fényképek 5 – Figyelni más nőket

  Silviába (nevezzük Silviának), gondolom, minden férfi szerelmes, pedig aludni még nem is látták. Negyed órára ledől délután, hullámos barna haja szerte-szét a párnán. Elaludta, mondja majd később, és hajszárítója sincs. Sima kreol bőr, széles, sima ajkak, lehunyt szemek: teljes a nyugalom, Silvia alszik. Az élet meg addig vár. Téblábol a szobában, unalmában a vállam fölött a képernyőre pillant. Vagy kimegy, majd diszkréten ismét bekopog. „Silvia?”, kérdi, mert szeretné már folytatni. Benne és vele.
  Silvia szép. Silvia costa ricai. Silvia, ha találkozik a tekintete bárkiével, egyből mosolyog. Ajkai rámájában gyöngyfogsora látszik, fogsorai között pedig mindig ott tudni a spanyol esszektől odaszokott nyelvecskéjét. Silvia szexi. Kísérleteiben és karjaiban csecsemők. Silvia nőies.
  A városfalon kívül a sziklákon van egy hely. Silviának tágak a lehetőségei, mégis a tengernek háttal ül le. Megint teljes a nyugalom. Nem vágyik se a falra föl, se a szigetre ki, se a vízbe be, csak ül, szobor, és cseppet sem bánja, hogy létezünk.

Dubrovniki fényképek 6 – Dalmát eper

  Horvátországból napfényt akartam hozni szuvenírba. Eperbe zárva hoztam.
  A minap meg álltam sorban a fehérvári úti piacon. Mindenki epret vett és az eperről beszélt. Aznap már vagy négyszáz kiló elment. Svédországba lesz, mondta az előttem álló nő. Ott szépek és nagyok, de semmi ízük, kérték az ottaniak, hogy vigyen olyat, ami édes és illatos.
  A dalmát eper szép és nagy is meg édes és illatos is. És a zágrábi pályaudvar előtt rögtönzött piacon minden standnál minden árus piros kötényt visel, és csak csak epret árul.

Dubrovniki fényképek 7 – Tenger

  Én még soha, de soha, de soha nem ültem háttal a tengernek. És ezen nem lehet, meg nem is kell változtatni. Ég horizont tenger, tenger horizont ég. Nézem. Nézd te is! Vagy csak nézz inkább a szemembe!