Mikor elállt az eső, kaptam az Istvántól egy olyan csókos esőkabátot, amilyen a többieknek már régóta volt, és én mindig vágyakozva néztem. Valójában szíves, de olyan, mintha egy rúzsos száj csókolta volna rá őket az átlátszó nejlonra. És, mint arra az István felhívta a figyelmemet, vannak rajta szép piros patentok is. (50 forint az ára, szívekkel, patentokkal együtt.)
Azt tervezem, hogy majd nyáron a strandon, amikor türkiz bikiniben leszek, ráveszem az esőkabátot, és úgy leszek. A pillantásom majd nem találkozik senkiével, viszont mindenkit súrol. És akkor majd lefényképezem magam, és onnantól képes blog lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése