(66.)

Fura, hogy nem újságolhatom el neked, ahogy semmi mást sem. Fura, hogy nem vagy itt, hogy valójában nem heversz az ágyon és nem dőlsz az ajtófélfának, csak képzelem. Ez úgy hangzik, mintha meghaltál volna, pedig éppen ellenkezőleg: születőben vagy. Nem engednek a közeledbe, mert nem vagyok hozzátartozó, és a nagy orromból gyanús, hogy rád tüsszentenék. Nem tudom, kik ők, akik nem engednek, de mindegy is, te majd felnősz, és megmondod nekik. És akkor tudni fogják. Meg te is. Még azt is, amit nem újságolhattam el.