Vedd le a cipőd, a zoknid, és lépj ki a fűre!
Hűvös, érzed?
Lépkedj, indulj meg, járj!
Ne gondolj darázsra, se kutyaszarra!
Hunyd be a szemed, tartsd az arcodat a napba,
vagy csak figyelj egy repülőt!
Ne kerülj! Haladj végig az árnyékon is,
hadd érintsék a szomorúfűz vesszői a válladat!
Menj ki egészen a partra, lépj le a kövekre -
melegek, érzed? - engedd, hogy a víz simítsa a lábfejed!
Lépj még lejjebb, a gyanús nyákon csúsztasd végig a talpadat,
majd nehezedj rá!
Ha siklót látsz, torpanj meg!
Keress lapos követ, és számold, hányat pattan!
Gyere tovább! Horgászok vannak, beetetnek.
De most már und meg a halakat, hisz várlak, ne feledd!
Meglátlak végre, a stég szélén egyensúlyozol,
ideérsz mindjárt, pólódat a válladon hozod.
Leülsz majd mellém, én hátradőlök
(te még nem határoztad el magad),
aztán ahogy fölém hajolsz a dús pázsiton,
átsüt a füleden a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése