(Szimmetriasértés)

A lány kereste az alkalmat a találkozásra, de aztán nem szólt a fiúhoz. A fiú csak a lányhoz beszélt, ha ott volt a lány, de ha meg nem volt ott, akkor nem. A lány minden nap meghallgatott egy számot, ami úgy érezte, róluk szól. A fiú pár naponta elővette a gitárját, és feltépte régi sebeit. A lánynak rövidek voltak a körmei, a fiúnak hosszúak. A fiút mindenki ismerte és szerette, mert mindenkivel kedves volt. A lányt kevesen ismerték, és még kevesebbel volt kedves. A fiú nemigen került közel senkihez, a lány, akihez igen, ahhoz nagyon.
A lány mindenhol ott volt, ahol akár csak nyomokban is előfordulhatott a fiú. Ha csupán a mémjét ott sejtette valahol, már annak is örült. Vagy elszomorodott, attól függ, milyen lábbal kelt föl. A fiú a mémekre kevésbé, inkább az illatokra volt érzékeny. Sok illat vette körül, ezeknek hol örült, hol meg összezavarták, attól függ, milyen lábbal kelt föl.
A lány biztos volt benne, hogy csak idő kérdése, de már máskor is tévedett. Kínozta a bizonytalanság, hogy vajon a fiú. Egyszerűen fogalma sem volt, annyira nem, hogy az utolsó bekezdésben kénytelen volt megsérteni a szimmetriát.