(Fénykép – Kopaszi kavicsok)

Rendszert akart az életébe, úgyhogy csak a fehér kavicsokat gyűjtötte. Nem kellett tiszta fehérnek lenniük, hanem csak az volt a fontos, hogy meglegyen bennük a fehér. Alkalmazkodó típus vagyok, én is ösztönösen a fehérekre álltam rá. Valahogy a kezemben maradtak, ahogy a körülöttünk lévő kavicsokat fogdostuk. Mutatta a kavicsok nyomát a lábszárán, aztán meg mutatott egy pici pirosat érdekességképpen, de már ismertem. Mert ismertük már az összes kavicsot, ami abban a fél méteres sávban volt. És amikor megrágalmaztam, hogy végül meg fogja tartani a vörösbarnát is, ami már sokadszorra akadt a kezébe, akkor ő inkább beledobta a Dunába. De nem messzire. Ha igazán akarná az ember, meg lehetne találni.