Van a délelőtti kiadós úszás (utána nagy ebéd), van a forróság elöli vízbe menekülés, van az, amikor az aranyhídon úszunk végig, van az éjszakai fürdőzés, és van a hajnal vonatindulás előtt. Vízfestékkel húzott szürke sávok és a köztük szétszaladó rózsaszín. Kevés még a fény, tapogatózom a sima, madárhangos tóban. Horgász sincs. Aztán úszni kezdek. Azon gondolkodom közben, hogy ha festő lennék, hogyan oldanám meg a nyugalomba másodpercenként belevillanó viharjelzéseket, amazokat ott az északi parton, és emitt az öszödit. Megannyi folyosósárga sikoly a fénye. Moccanatlan vízfelszín, csak úszom és úszom befelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése