Palota, főúri lakosztály, ünnepélyes csend. A ventilátor jószolgalehelete. Baldahinos ágy, talán sohasem szeretkeztünk. Fáradt utazók, meghasadó szív, nyugodt éjszaka, béke. Hárman fekszünk az ágyban: ő, én és szerelmünk összeaszott teste. A biztosító nem szállítja haza, cipeljük hát magunkkal, vérszegény léptünk temetési menet. Hazavinni minek, ide ássuk el. A sírnál vagyunk, két tüske, állunk ki az Anatóliai-fennsíkból. Kitartjuk magunkat, mint súlyemelő a súlyt, mielőtt visszarogynánk honvágyott magányainkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése