1. A gyűrűslábujja és a kislábujja közül kiugrott egy bolha. Háromszor is megpróbált rálépni, aztán feladta. Álmos volt, a föld meg hideg: visszabújt. Mikor másodszorra szólította az anyja, ment és beledugta a lábfejét a fagyos vízbe. A két ujj között csípett, de nem rántotta ki. Spiccelt, a másik térdét kicsit behajlította és a karjaival kalimpálva egyensúlyozott. Gyerek volt, életerős, barna gyerek. Tartotta, tartotta, míg a lavórban morogni, majd forrni nem kezdett a víz. Akkor kikapta a lábát és szaladt az iskolába.
Most már nyugodtan jöhetett a legkisebb is fürdeni.
2. Az alkalmi munkások vágyakozva nézték a megkezdett gödröt, amibe egyre csak csöpögött az eső. Ha jut nekik ásó, áshatják. Nem is az, hogy a pénz, de meg volna oldva a nap.
3. Az évek során lefejtődött róla a kardigán. Egyre lassabban lépkedett, mégis egyre gyakrabban gabalyodott bele a szálakba. Ha nem ütötte volna el a macskát az autó, talán felgömbölyíti neki. Ha nem törik el a jénai, talán csinál még néhányszor rakott krumplit. Rácsodálkozott, hogy milyen vastag az üveg keresztmetszete. Ha nem vágja el vele a hártyavékony bőrét, nincs most ez a gennyesedés. Vagy ha legalább fiatalabb volna, felfigyelne még a fájdalomra. Nem sír, mégis mindig nedves a szeme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése