Az tud sokat, aki tudja, hogy milyen keveset tud. És az van mélyen, aki már sokat mászott fölfelé.
A kútból nappal is látszanak a csillagok. És nappal is hűvös van. Rég kiszáradt, se belefulladni, se beleinni. Se belenyugodni abba, hogy én már soha nem születek meg. Életem kútja izmos falú cső. Sokszor úgy hallom, mintha kezdene repedni, csak végül nincs segítség. Nincs kés, ami átmetssze, és tudom, hogy vagy ő, vagy én (a kizárt harmadik), és ezért nem merem. Nem merem megölni őt, hiába gyűlölöm a csillagokat. Ő meg, mivel természetesnek veszi a fájdalmat, azt hiszi, hogy minden rendben és újra menstruál. Pedig csak az orrom vérzik, könyörgök, anya!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése