Úgy döntöttek, hogy nem tudnak így tovább élni. Vagy inkább, hogy nem akarnak. Még inkább, hogy türelmetlenek, szenvedélyesen kíváncsiak. A nemlétre, persze. Szét akarnak szóródni vagy bele akarnak diffundálni a mindenségbe.
Megálltak hát egymással szemben, derűs, komoly arccal, egész közel. Az orruk hegye összeért. Kifújtak a tüdejükből minden levegőt, a legutolsó molekulát is kipréselték úgy, ahogy az énekórán tanulták. Illetve úgy, ahogyan a jógán, vagyis ahogy a futóedzésen. És azután végtelenül lassan és fokozatosan - úgy, ahogyan a táncórán tanulták - elkezdték belélegezni egymást.
Érdekes volt, de más, mint amire számítottak. Ítéletnapig mászkáltak egymás bőre alatt, kokainbogarak, mire végre szerteszaladhattak a mennyországban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése