(274.)

Szeretem ezt az ő magabiztosságát. Olyan ő nekem, mint egy stég. Olyan stég, ami a vízben áll. Kicsit kijjebb van a nádastól, mehetnék csónakkal is, de én inkább úszom. Nincs rajta még egy pad se, de ki lehet mászni. Lefekszem, lécek, kemény. Bármeddig ott maradnék. Csak imádom a vizet, a hullámokat, hogy nem ér le a lábam és hogy fenntart. Meg a fulladás szemernyi lehetőségét.
Nem beleugrom, hanem óvatosan visszaereszkedek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése