Jövök hazafelé. Tekerek végig, nyöszörög a lánc, mindig ugyanazok az útvonalak. Járnak a fogaskerekek, mindig ugyanazok a gondolatok. Ma egy kicsit odébb ugratok le a padkáról, ma egy kicsit az is eszembe jut, hogy mindenért én vagyok a felelős. Jó, hogy már itt tartok, ahol le kell kanyarodni, és az is jó, hogy van saját lakásom. De a legjobb az, hogy mozaikos a fürdőszobában a csempe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése