(Vizuális típus)

Elhatározta (she), hogy tényleg szeretni fogja (him), vagyis odafigyel rá, ha már egyszer úgy alakult, hogy ők egy pár, és ha már egyszer ő (she) ennyire büszke erre. Pedig nem akar az lenni, nem kéne, nem jó, mégis büszke. De hiába, hogy elhatározta, akárhányszor lendületet vett, akárhogy nekirugaszkodott, sosem tudott áthatolni a férfi szépségén. Elvakította, mint az a fényesség, ami a Szentháromságot veszi körül a szentképeken. Vajon, ha nézek, de nem látok, már az is szeretet, tűnődött magában. Meg az jutott még eszébe, hogy talán tényleg az Istennel is ugyanez van csak. Hogy talán belül ő (God) is teljesen hétköznapi, csak túl esztétikus a külső megjelenése. Beláthatatlanul szép. De az Isten most mindegy, lényeg, hogy a férfi kooperatív volt. Amikor odanyújtotta (she) neki (him) a könnyű gézsálat, egyből értett mindent, és szó nélkül bekötötte vele a szemét (he - her eyes). Aztán meg, már vakon, ő is neki. Így maradtak. És egészen addig így maradtak, míg egy szép napon meg nem pillantották egymást.