Megtévesztő lenne, ha a halálesettel kezdeném a hosszú csönd után, mert azt lehetne hinni, hogy ez a haláleset volt a csönd oka. Pedig egy másik volt. Nem ki, hanem
mi. Ráébredek az egybevágóságokra… ahogy a félfamentes sormintán tragikus hirtelenséggel megcsúszik a kisolló… ahogy megyünk és megyünk kifelé a vonalból… Ha vége, akkor vége, akármilyen közel is van még és akármilyen irányból is. Váratlannak mondjuk, pedig a lélek már előző este összecsomagol. Legalábbis én így láttam. Nyugodjunk békében. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése