(Mozaik)

Akkoriban mozaik volt minden. Mozaikos csempe borította a fürdőszobát, mozaikszerűen töredezett fel és fagyott le újra a jég a Balatonon, mozaikgekkó figyelt a hűtőmágnesen, és a képeslapon aranyon meg-megcsillanó mozaiktáj előtt rajzolódott ki a hóvirág. A kaleidoszkópról beszélgettünk sokat, és az üresség kulturális különbségeiről, és olyan egyszerű volt minden, amit mondtunk, hogy egyáltalán nem értettük egymást.

Kint hideg volt, bent nyersfa, internet és üveg - szerette ő is a lakást. Szikrázó barna tekintete úgy cikázott benne, mint egy fekete dobozba beszabadult egyetlen fénysugár, és el is úgy nyelődött: ütközésről ütközésre. Éjjel még zajongott, nappal már néma volt, előbb mintha még látszott volna, de mostanra elmosódott minden kontúr.

Légifolyosókon csúszkál tova, kudarcok verőfényében hunyorog, meg-megsiklik a kiskoffer kereke a padlón. Visszanézni nem mer, visszagondolni nem akar, visszakérdezni nem tud. Bólogat, hogy visszacsinálni lehetetlen. De egyszer megtöri majd, tudom. Orra bukik, és akkor hirtelen minden egy merő nevetés lesz a feldadogás előtti örökös csendben.