(Metszet)

Azt javasolta, hogy csonkítsam meg magam, mert a kiálló részeim zavarják az egyesülést. Az övét és az enyémet. Ő szíves-örömest hozzáférkőzne bizonyos részeimhez, mert azok roppantul passzolnának az ő bizonyos részeihez, tehát ez közös ügyünk, viszont amik belőlem egyébként itt-ott kiállnak, azok őt, ha közelít, hát minek is kerteljen, bizony nyomják és bökik. És ezért kellene, hát ugye ez így világos… jaj, de persze nem mind böki ám, nem akar megbántani, félre ne értsem, csak néhány! De azt meg ugye nyilván nem várhatom el tőle. És ő ezt persze csak arra az időre kéri, amíg vele vagyok, mert amúgy ő nem szól bele, jaj dehogyis, az nem ő lenne! Amit én beleszólásnak értek, az csak jó tanács, ő csak segíteni szeretne, mert benne van bizonyos segítő szándék, és ezzel párhuzamosan felismert magában bizonyos segítőkészséget is. És hát megmondja őszintén, hogy amik őt nyomják és bökik, szóval jobb, ha tudom - de ő persze nem akar beleszólni, csak szólni, aztán a többi már az én döntésem - de amik őt nyomják és bökik, azok őt ám azért nyomják és bökik, mert azok objektíve is hát… ezt kellene megértenem, hogy nyomósak és bökősek.
És akkor én, tekintve, hogy szíves-örömest hozzáférkőztem volna az ő bizonyos részeihez, mert azok roppantul passzoltak az én bizonyos részeimhez, elővettem a metszőollót.