1.
Másképp ég a szemed másnap, ha azért sírsz, mert megbántottak, vagy ha azért, mert bosszúból meg akarod ölni őket. Rádöbbentél, hogy benne van a pakliban. Az Istenhez futsz, hisz ő keveri, és te meg akarod tudni, hogy akkor most mi van. Vagyis azt leszarod, de hogy mi lesz. Hogy készülj? Melyik kabát, milyen táska? Fogkefe, pizsama, de kell-e törülköző? Tényleg úgy kívánja, hogy megőrülj? Mi a terve veled? És pláne, mikor derül ki? Nem türelmetlenség, csak hogy hogy készülj? Fogkefe, pizsama? És egyáltalán, hogyan csináld? Rájuk gyújtsd a házat? Vagy vágd el a torkukat? Mondjuk, tudod, hol tartják a bicskát, és néztél is mostanában pár japán thrillert… de azért ne próbáljon az Úr erődön felül! És elég, ha az egyikükkel végzel? Vagy ha már ott vagy, intézd el a többieket is? Mi a terv? Hogy készülj? Fogkefe?
2.
Az Úr a tabernákulum fölött függ. Nem ideges. Pedig szösz ment a szájába, nyárfaszösz, és a kezével nem bír odanyúlni. Rögtön észrevett, ahogy beültél a padba, ismerős vagy, csak nem ugrik be neki, hogy honnan. Gyerekkorából? Vagy a tiedből? Mindegy, ismer, az a lényeg. És hogy bámulod, azt is észrevette ám. Megszólít. Nem beszél hangosan, mégis hallod; jó az akusztika. Egy légy rá-rászáll a testére, érzed a sajátodén a csiklandozást. Képben van, hogy mért jöttél, és a maga közvetlen stílusában reagál is rád – hogy aszongya: Közöd?
3.
Hamarabb bocsájtottál meg neki, mint hogy megtudtad volna, hogy van, mit megbocsájtanod. És ő hamarabb kért bocsánatot, mint hogy megtudta volna, hogy megtudtad.
Majdnem kész vagytok. Már csak be kell vallania, már csak be kell illesztened. Uccsó darabot. Ahogy ő lassan véget ér, az fordítva nézve kezdet. Így voltál – emlékszel? – akkor is: fejjel lefelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése