(566.)

Minden jót kívánt nekem, ahogy évről évre mindig. Odakérte magához a telefont, hogy ő is beleszóljon, bár egyre kevésbé hallja, és amúgy is tudhatom, hogy ha az egyikükkel beszélek, az a másik nevében is szól. Névnapom alkalmából minden jót kíván. És a jót az én saját elképzeléseim szerint értsem: ahogy szerintem nekem jó, tette hozzá.
Mintha most mondta volna először, hogy szeret. Legalábbis mintha most hallottam volna meg először. Vagy most lenne először igaz. Legalábbis most először volna remény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése