Minden istennő más és más. Én például csak megyek az utcán, és pórázon vezetem a boldogságot. Jutalmat adok neki, ha kakil, aztán ahogy lehajolok egy zacskóval – szeretem megérezni a szagát.
Viccelünk, hogy száz forint egy perc, és gyerekeknek meg csak ötven, de valójában ingyen van a simogatás. Nem is az, hogy ingyen, hanem csak van a simogatás.
Teszem azt mellénk fékez egy merci, hogy szabad-e. Mit feleljek. Lefelé pillantok, madonna a kisdedre, hogy hát a boldogság döntse el, hogy mit szabad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése