(592.)

Megint megizzadt az éjszaka. Érezni lehetett a pizsamája nyakán. Szaga is volt. A szag emlékeztette egy férfinak a szagára, aki minden áldott reggel felvitte a padlásra szellőzni a pizsamáját. Trapp-trapp. Falépcső volt. És minden áldott este lehozta. Trapp-trapp. Úgy tíz körül. Ő viszont bedobta most is az ágyneműtartóba, nem vett róla tudomást. Az itt-ott kinövő, erős, fekete szőrszálak, éppen elég volt azokat beismerni. De álmaiban aztán előjön, néha a pizsamája nyirkosságáról álmodik. Ilyenkor nem izzad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése