(601.)

Sokat dolgozott magán, mire elhitte, hogy bizony őt is lehet szeretni. Kiderült - pontosabban azt a fülest kapta -, hogy nem őt nem lehet, hanem a többiek nem tudnak. Körülötte. Régen. Nem világos, de lényeg, hogy elhitte, hogy őt is lehet. Így derült ki, hogy nem csak ez volt a gond, hanem az is, hogy ő sem tud. És akkor sokat dolgozott magán, hogy elhiggye, hogy igenis tud. Sikerült is elhinnie, így derült ki, hogy elhinni és tényleg tudni, az nem ugyanaz. És akkor sokat dolgozott magán, hogy megtanuljon. De belefáradt meg lusta is volt, úgyhogy végül felhagyott az erőlködéssel. És akkor ettől egyszer csak illetve fokozatosan megtanult. Így derült ki, hogy tulajdonképpen a többiek is, körülötte, régen, nem világos, de hogy ők is mindig is tudtak.