(We are all meant to shine)
Arra gondolok, hogy mennyi rengeteg melegség tudott lenni a mosolyában. Mindig mondtam is neki ilyenkor, hogy úgy ragyog. Mire ő azt válaszolta, hogy nem is, hanem csak az én fényemet veri vissza. De ez már régen volt, és lehet, hogy pont fordítva. Lehet, hogy az én mosolyomban volt mennyi rengeteg, és ő mondta, hogy, mire én vertem vissza hanem csak a. A nagymamámé volna ez az arc, vagy a szeretőmé? Nem tudom már.
Elvakít az alkonyati nap.
Jobb lesz, ha megfordulok, és kelet felé autózom még kicsit, amíg aztán újra, tizenvalahányezredjére is rám sötétedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése