Erkölcsi kötelességének érezte, hogy dudorásszon.
Pontosabban erkölcsi kötelességének érezte, hogy becsülje a takarítónőt. És az lett az indok, hogy azért becsüli, mert a Rózsika takarítás közben gyakran dudorászik. Például amikor a sárgaréz kilincseket szidolozza, ahogy gyömöszöli a rongyot a vastag ujjaival, amikkel máskor a házi májas és véres hurkát veszi ki a szatyorból, az erőteljes dörzsölő mozdulatok közben is berezonál az egész vaskos teste a dallamokra. Az éneklés az örömmel végzett munka gyümölcse, akarom mondani jele, helyesbített. Meg hogy ez a Rózsika tulajdonképpen egy igazán rendes asszony, azt is mondta. Amikor meghalt a Rózsika férje - elment az ura, ahogyan a Rózsika fogalmazott -, a gyásztól még rendesebbnek tűnt, még könnyebb volt becsülni, pláne mert a dúdolás viszont megmaradt.
Néhanapján ő is próbált dudorászni a házimunka közben.
Próbálta túldúdolni elhazudott fájdalmait.
Amikor dúdolt, megfeszülő idegszálain ki lehetett volna pengetni hozzá a kíséretet, de nem kísérte senki. Bár erkölcsi kötelességének érezte, hogy sokat szüljön, de mégse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése